Kaukázusi kalandok: Örményországi élménybeszámoló a Szent Miklós Házban

Komoly előkészületről és szerkesztőmunkáról tanúskodó, rövid videókkal élénkített vetített képes beszámolójuk a közönséget a háromórás repülőútnyira lévő, közel hárommillió lakosú, egyharmad magyarországnyi, a postszovjet múlt jegyeit magán viselő, nyugatosodásáért küzdő, ellentmondásos kaukázusi országba röpítette, amelynek népe a történelem során hazánkhoz hasonlóan folytonosan a szabadságáért küzdött. Megtudtuk, hogy fájdalmas múltjának emlékei mai is láthatóak. Erről tanúskodik a Cicernakaberd, az Oszmán Birodalomban, az első világháború alatt végrehajtott örmény genocídium jereváni emlékműve, a jelenkori örmény-azeri konfliktus örmény hőseinek fotói az utcákon, de az erős rendőri jelenlét is. 

Az alapvető földrajzi, turisztikai tudnivalók mellett előadóink beavattak minket utazásuk megszervezésének történetébe vizsgaidőszakuk kellős közepén, belehallgathattunk a szokatlan hangzású örmény nyelvbe, jó tanácsokat kaphattunk a megbízható, kedvező árú helyi utazásszervezők szolgáltatásaival kapcsolatban a kocsikölcsönzéstől a helikopterbérlésig, illetve, hogy hogyan váltsunk sávot a leszakadt lökhárítós „2-es Ladák” és a legújabb japán elektromos autók között manőverezve. Megtudtuk, hogy nem kell félni az utcákon szabadon kóborló kutyáktól, és saját szemünkkel láthattuk, hogy hogyan lehet jól elhelyezkedni – ki-ki mérete szerint – a Távol-Keleten gyakori kapszulahotel fekvőhelyén. Ott álltunk a különleges lavash-sütő „kemencénél”, majd áhítattal hallgattuk a gyönyörű ősi egyházi énekeket, és megrendülten szemléltük az Örmény Apostoli (leggyakrabban ortodoxnak nevezett) Egyház papját, aki háromszög alakú fátyolban, térdepelve áldoztatja híveit. Kezünkbe vehettünk egy ezer dramos papírpénzt, és megillatozhattuk a különleges, málnaillatú tömjén is.

Úgy éreztük, hogy a „legek” országában járunk. Közismert tény, hogy Örményország a világ első keresztény állama, de itt találták meg a legrégibb cipőt és borászatot, és az egymilliós főváros, Jereván Rómánál is ősibb város.

„Ifjú kalauzaink” egyhetes ott-tartózkodásuk minden napjáról részletesen beszámoltak, miközben a hallgatóság térképen és fotókon követhette utazásaikat a gyönyörű hegyvidéki tájakon. Jártunk a Garni-szurdokban, ahol a római stílusú pogány templom magasodik a Kövek Szimfóniája elnevezésű bazaltoszlopok felett. Különös szépségű völgyre pillanthattunk le az 1500 méternél magasabban fekvő, a Balatonnál majdnem kétszer nagyobb Szevan-tó mellett. Képzeletben bejárhattuk az egész országot az északon fekvő Gyumritól, Örményország második legnagyobb, Nyíregyháza méretű városától, ahol a fekete és narancsszínű vulkáni tufa építményeket csodáltuk meg, egészen a déli iráni határig.

Mint az várható volt, különös hangsúlyt kapott a kereszténység jelenléte e földön és a szakrális építészet. Hallhattunk a pogányságból megtért Tiridatész királyról, fotókon láthattuk Hor Virap (mély verem) ősi kolostorát, amely magában rejti Világosító Szent Gergely börtönvermét, ahonnan csodálatos módon kiszabadulva sikeres térítőmunkát kezdett, amelynek eredményeként 301 körül Örményországban államvallás lett a kereszténység.

Előadóink meglátogatták a félig sziklába vájt egyedülálló hangulatú Geghard (dárda) monostort, amely nevét arról kapta, hogy korábban itt őrizték azt a lándzsát, amellyel a hagyomány szerint Krisztus oldalát átszúrta a katona. Longinus dárdája jelenleg az Örmény Apostoli Egyház székhelyén, Ecsmiadzinban (ma inkább Vagarsapat), a világ egyik legősibb katedrálisának múzeumában látható más, hihetetlenül régi és értékes kincsek mellett.  

A fiatal szeminaristák részt vettek a vasárnapi Szent Liturgián a jereváni, modern stílusú, ám a jellegzetes helyi templomépítészet jegyeit magán viselő, hatalmas Világosító Szent Gergely Katedrálisban. Előadásukban bemutatták nekünk az örmény „ortodox” templomok belső terének sajátosságait: a szentélyt elválasztó függönyt és a majdnem mindenütt azonos, a Szűzanyát a kis Jézussal ábrázoló oltárképet, és felhangzott a templomi kórus szokatlan ritmusú és dallamvilágú, erőteljes, szép éneke is.

Úti céljaik között szerepeltek Örményország Történeti Múzeuma, az Örmény Nemzeti Galéria, de utolsó erejüket összeszedve meglátogatták a híres Matenadarant is, ahol középkori örmény, arab, perzsa kéziratok és kódexek páratlan gyűjteménye kárpótolta őket fáradságukért.

A sok ámulatba ejtő kincs mellett, amelyek Nándi és Olivér jóvoltából ez alkalommal gazdagítottak minket, legnagyobb értéknek talán azokat az apró észrevételeket tekinthetjük, amelyek egyrészt a teli templomokról, az örmény nép vallásosságáról, másrészt „a két vidám turista” hétköznapi teendők között is fel-felvillanó hitéről, elkötelezettségéről tanúskodtak.

Szerző és fotó: Megyesi Mária/KÉSZ Nyíregyházi Csoport

Nyíregyházi Egyházmegye