An icon that builds bridges: Vienna celebrates with Máriapócs

Aki a Szent István-székesegyházban gyertyát gyújt a Máriapócsi Istenszülő ikonjánál, gyakran személyes szándékot hoz magával. Ugyanakkor ez a közkedvelt Mária-kép Bécset egy élő magyarországi hitbeli hagyománnyal is összeköti. Ennek a kapcsolatnak eredtek nyomába idén áprilisban a bécsi székeskáptalan képviselői, valamint a székesegyház és a főegyházmegye munkatársai, amikor felkeresték Máriapócsot, a jól ismert kegykép eredeti helyét. Az utazást a találkozások, a közös imádság és a helyi emberek elkötelezettségének megtapasztalása határozta meg. A vendégek az összetartozás jeléül Szent Lipót és Hofbauer Szent Kelemen Mária ereklyéit is magukkal vitték. 

Itt született meg az ötlet is, hogy az évfordulót Bécsben nagyszabású ünnepséggel emlékezetessé tegyék – meséli Markus Beranek. Számára különösen fontos annak lehetősége, hogy az ikon segítségével hidakat építsenek a különböző egyházi kultúrák között: „Találkozás, párbeszéd, együttlét – ez is a szinodalitás nagyon konkrét és véleményem szerint igen hatékony megvalósulása.” 

Közös történet fájdalmas kezdetekkel

1696 november 4-én a hagyomány szerint a pócsi görögkatolikus templomban tartott istentisztelet alatt könnyek folytak az Istenszülőt ábrázoló ikon szeméből. A vizsgálatokat követően I. Lipót császár az ikont Bécsbe vitette, jóllehet ez a helyi lakosság ellenállásába ütközött. 1697 óta az eredeti kegykép a bécsi Szent István-székesegyházban található. Pócson egy másolat maradt, amelyet szintén tisztelet övez, és amelyhez később újabb könnyezési csodák kapcsolódtak. 

A közös történelemhez így a veszteség tapasztalata is hozzátartozik. Éppen ezért különösen jelentős a mostani találkozás: mindkét hely közössége összegyűlik, meghallgatja egymást és együtt ünnepel. Az évforduló lehetőséget ad arra, hogy a történetet annak a közösségnek a szemszögéből is lássuk, amelynek köréből az ikon származik. 

A Bécsben imádkozók számára Mária Pócs a gondok, a hálaadás és a remény helye. A máriapócsi hívek számára pedig saját lelki otthonuk része. Ez a két nézőpont kölcsönösen gazdagíthatja egymást. Maga Mária pedig a képen Krisztusra mutat: benne találja meg középpontját a közös imádság. 

Meghívás arra, hogy nyitottak legyünk az újra

Különösen azokat várják szeretettel erre a hétvégére, akik rendszerint a latin rítusú szentmisén vesznek részt. A bizánci hagyományhoz tartozó katolikusokkal való találkozás lehetőséget kínál arra, hogy jobban megismerjük Egyházunk gazdagságát és sokszínűségét. 

Sok minden talán elsőre szokatlannak tűnhet. Azonban nincs szükség különleges előképzettségre: elegendő figyelni, együtt imádkozni, és hagyni, hogy a közös ünneplés magával ragadjon. Markus Beranek kifejezetten azt kívánja, hogy minél több latin rítusú hívő kapcsolódjon be. A liturgia nagyrészt német nyelven zajlik majd, az ünneplést segítő szövegek pedig megkönnyítik a részvételt. 

Így válik kézzelfoghatóvá a szinodalitás: ott növekszik, ahol az emberek kilépnek a megszokott keretek közül, és megismerik mások hitbeli tapasztalatait. Az évforduló arra hív, hogy ezt a közösséget személyesen is megtapasztaljuk. 

Közös ünneplés a bécsi Szent István-székesegyházban

2026. november 7., szombat, 19:30

Békeima az Akathisztosz Mária-himnusszal, majd gyertyás körmenet a székesegyház körül. Az ünnepléshez csatlakozik Josef Grünwidl érsek és Christoph Schönborn bíboros is.  

2026. november 8., vasárnap, 10:15

Aranyszájú Szent János isteni liturgiája Fülöp Kocsis metropolita és további görögkatolikus püspökök vezetésével, főként német és magyar nyelven. 

Akik már ismerik a Máriapócsi Istenszülő tiszteletét, ezen a hétvégén közelebbről is megismerhetik annak lelki hazáját. Akik pedig most találkoznak először a bizánci hagyománnyal, ugyanolyan szeretettel látott vendégek. A meghívás mindenkinek szól, aki szeretne együtt imádkozni, ünnepelni és találkozni másokkal.

Távolról is bekapcsolódhatnak az érdeklődők élő közvetítésen keresztül. 

Forrás és fotó: erzdioezese-wien.at, fordította: Kiss Edina Erzsébet

Nyíregyházi Egyházmegye