„Pap a családban” címmel Dr. Papp Miklós görögkatolikus pap, a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára tartott lelkigyakorlatot a Máriapócsi Lelkigyakorlatos- és Zarándokházban. Az első alkalommal megrendezett lelkigyakorlaton 30 szülő vett részt, akik az emelkedett imádságtól megerősödve, az elmélkedések és tapasztalatok gazdagságával, a találkozás örömével valamint püspök atya áldásával tértek haza. Nem titkolt szándékunk, hogy jövőre ismét szeretnénk megrendezni ezt a lelkigyakorlatos találkozót hagyományteremtő céllal, de nemcsak szülők, hanem bármely pap és papné-családtag számára.

Január végén Lipcsák Tamás atya a Nyíregyháza-Józsaváros Görögkatolikus Egyházközség lelkes édesapáit hozta el Máriapócsra, egy pihentető-hétvégére.

Január 28-30-ig szintén hagyományteremtő céllal zajlott az egyházközségi világi vezetők lelkigyakorlata Máriapócson. A téma a hitbeli ismeretek és az összetartás volt, emiatt az esemény találkozóvá is vált egyben. Már első alkalommal is igen sokan – negyvenöten – eljöttek, reméljük jövőre még több egyházközség képviselteti majd magát. Örömmel tesszük közzé azon egyházközségek listáját, amelyeknek valamely tagja jelen volt:

Ajak
Bély
Bököny
Encs
Kálmánháza
Kecskemét
Kisvárda
Máriapócs
Mátészalka
Nyírábrány
Nyíracsád
Nyírcsaholy
Nyíregyháza
Nyírkarász
Nyírtass
Nyírtura
Sajópálfala
Sajóvámos
Szikszó
Tiszacsernyő

Köszönjük a lelkiatyáknak, hogy három örömteli napot szereztek világi munkatársaiknak!

Isten kiválasztotta a papcsaládokat

– Papcsaládoknak tartott lelkigyakorlatot dr. Papp Miklós atya a máriapócsi Zarándokházban januárban. Ez egy új kezdeményezés, kinek az ötlete volt?

– Évek óta többen is gondolkodtunk már rajta, hogy jó lenne egy találkozót szervezni a papok, papnék szüleinek, testvéreinek, hozzátartozóknak olyan lelkigyakorlatot, búcsút, lelki napot, ahol velük foglalkozunk, azért mert ők a pap legszorosabb, belső, intim köréhez tartoznak, akiknek kijut a papszentelés kegyelméből és terheiből is. Az ő munkájuk, nevelésük, áldozataik is hozzájárultak, hogy a gyermekük pap lett. Sokszor van a pap családjában pap vagy kántor, egy szentéletű ember, aki generációkon keresztül hatott, így születhetett meg a hivatás. Ezeknek a családoknak kitüntetés, hogy az ő családjukból választott Isten egy fiút, hogy pap legyen, ill. egy lányt, hogy papné legyen. Az Isten nem a történelem fölött hívja meg az embereket, nem a történelem fölött működik, hanem a történelmet felhasználja. A teremtésben is ez történik, felhasználja az anyagi világot, a Bibliát is így írja, felhasználja az emberi szerzőt. A családok is hozzá járultak ahhoz, hogy a gyermekük pap, vagy papné legyen. Kitüntetés és öröm a kiválasztottság, de kár lenne letagadni, hogy teher is, üldöztetés, bántás a világ részéről. A sérelmeket legelőször a család érzi meg. A család együttműködik Isten kiválasztásával, mint ahogy Szent Ágoston mondja „Isten nem akar minket nélkülünk üdvözíteni.”

– Milyen témákról esett szó az előadásokon?

– A lelkigyakorlat célja, hogy a résztvevőket megerősítsük, a családokon keresztül a papokat, papnékat megerősítsük. Az erős család visszahat a papokra, papokon keresztül az egész egyházra. Beszélgettünk az egyik előadáson arról, hogyan derült ki az az öröm, hogy a fiúk pap lesz, elevenítsük fel ezt az indulást. A tiszta indulás nagyon fontos, mert később ehhez az élményhez vissza lehet térni, lehet belőle megújulni, hogy ne fáradjunk el, folytassuk a magunk útját. Tartsuk emlékezetben, hogy milyen volt, amikor elindult a gyermekünk papnak, papnénak. Őszinte hangú, meghatott beszámolókat hallottam. Volt olyan, aki fogantatásától azért imádkozott, hogy a gyereke pap legyen, és itt mondta el először a lelkigyakorlaton, még a férjének is ezt a titkot sírva. Volt olyan anyuka, aki el nem tudta képzelni, hogy az ő rosszcsont fiából pap legyen, ő meg azért sírt. Az igazi szeretetnek van egy férfias és egy nőies oldala, Jézusban is így volt, bár nem így szoktak ábrázolni, hanem a feminin oldaláról, mindig kedvesnek, mindig irgalmasnak. A férfias sürgető szeretet is fontos, az ikonok mindkettőt kiemelik, kiegyensúlyozottan. A jó papnak mindkét szeretetben otthon kell lennie, úgy kell tenni, ahogy Jézus is tette. – Egy tapasztalt idős nagymamának, aki papné, a fia is pap, az unokája is pap, lehet e valami újat mondani ebben a témakörben?

– Igen, egy pap is elronthatja az életét, le lehet csúszni a lejtőn bárkinek, figyelni kell arra, hogy észrevegyük az intő jeleket. Egy papnak is megromolhat az élete, a házassága, baj az, ha ez már látványos. A bajt először a családnak kell észre vennie: azt beszéltük át, melyek a lecsúszás jelei, mit kell a képzettebb szemnek észrevenni. Élmény nekem is, ahogy elmeséli a több, mint 40 résztvevő a tapasztalatát. Azt hiszem a papi hivatás fölötti örömön túlsikerült mélyebben felébreszteni az egész nagycsalád felelősségét a papi hivatásért.

– Különleges jelentősége van annak, hogy ez a lelkigyakorlat Máriapócson lett megrendezve?

– Csodálatos kegyelem, hiszen az Istenszülő Jézusnak, a Főpapnak az édesanyja és így minden pap anyja. Mondták is a családok, hogy nagyon várták, hogy Pócson lehessenek egy csendes időszakban, amikor elült már a karácsonyi pörgés és semmilyen búcsú sincsen. Számomra a legmélyebb imaélmény az a paraklisz volt, amit a papszülőkkel a Főpap anyjának kegyképe előtt végeztünk.

– Ha ez ilyen jól sikerült ez a program, lehet, hogy megismétlik a szervezők évről– évre, hagyományt teremtenek belőle?

– Pontosan ezt szeretnénk, öröm és kegyelem, hogy ilyen családjaink vannak. Legfontosabb, hogy szeressék az Istent, szeressenek szolgálni. Ismét hangsúlyozom: ha erős a pap családja, akkor erősebb maga a pap, s ez visszahat az egész egyházmegyére. Sokat nyerünk, ha a ap legintimebb köre, a nagycsaládja is hozzájárul a kegyelem megőrzéséhez, az igényes munkához, az esetleges vigasztaláshoz, és a szerető kritikához.

– Mivel zárul a lelkigyakorlat programja?

– Az ikonokról szóló vetítéssel, püspöki Szent Liturgiával. A vetítésben izgalmas azt észre venni, hogy az ikonokon hol szerepel Szűz Mária, karácsonykor töpreng, hogy mi lesz ezzel a gyerekkel? Amikor menekülnek Egyiptomba, a család menti meg Jézust, a család tudja megmenteni a papot is, hogyha kell. A szülők 12 éves Jézusnál szembesülnek azzal, hogy az ő fiuk is és nem is, ránk is van bízva, de van saját hivatása. Fel kell készíteni Szent Józseffel együtt Jézust arra, hogy az Atya dolgaival foglalkozzon. Amikor Jézus tanít, végig ott van a háttérben a Szűzanya, a Kánai menyegzőn szelíden odalép és rábírja Jézust, hogy segítsen. Ott van a kereszt alatt is, pünkösdkor az apostolokkal is ott van. Amikor Mária elszenderedik a halálban, a pap Fia érte jön és elviszi a lelkét. Minden kép arról a finom kapcsolatról szól, ami anya– fia, anya– és a pap közt van. Az előadások után pedig a mi főpapunk, püspök atyánk jön el, hogy együtt imádkozzunk papi családjainkért. – Ez a lelkigyakorlat kimondottan görögkatolikus családoknak szól, vagy csatlakozhatnak római katolikusok is? – Természetesen hívjuk és várjuk a római testvéreket, most is van egy római katolikus papnak az édesanyja velünk, külön csodálatos hangulatot, színvilágot hozott. A lelkigyakorlat alatt nem fontos, hogy itt legyenek a papok, de a záró liturgiára a családjuk elé érkeznek, együtt vesznek részt a püspöki szent misén. Itt találkozik mindenki, papok, szülők, püspök…

– Köszönöm az interjút!

Papp Nóra

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum