Az alábbiakban Szabó B. Sándorné, a nyíregyházi Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola igazgatónőjének köszöntőjét olvashatják.

A CSALÁDOK ÉVÉBEN szeretettel köszöntöm Intézményünk nagy közösségének tagjait! Kedves Vendégeinket:
Öregdiákokat : a régieket és nemrég ballagottakat,
a Simeon és Anna Nyugdíjas klub tagjait,
a Nagyszülőket, akik ma el tudtak jönni hozzánk!
Kedves Szülőket, Kollégáimat, Munkatársaimat, Tanítványainkat,
Leendő elsőseinket, Nagycsoportos Óvodásainkat!

Szent Efrémtől hoztam egy imádságot, amely – mindig igaz- de Gyertyaszentelő tájékán különösen aktuális, Krisztusi világosságról szól:
Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Te Bölcsességed ragyogó világosságát,
hogy  fényre gyúljunk mind, hogy  Téged kövessünk, szolgáljunk  Neked.
Megújítva tisztaságunkat.. mert a  Napkelte hív: Ember, munkába kezdj!
De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy  ez a Nap  ragyogjon bennünk  örökre,  hogy az
Érted  égő  tüzet sose  veszítsük el..
 Uram, ragyogtasd ránk a Te napodat, amely nem ismerhet sosem alkonyatot….

Igen, nem lehet ettől nagyobb örömünk, mint Isten fényében élni! ….. Egymás szemébe nézni! Mert Krisztus az igazi világosság…

Erre jó a mai ünnep, a mai találkozás.

Az Isten közénk jött, megelevenítettük a betlehemes játékunkkal az első karácsonyi éjszakát. Kántáltunk, mint dédszüleink és nagyszüleink is tették. Amit Ők évtizedeken keresztül megéltek. Ápolták a hagyományt. Szegényebben éltek, de boldogok voltak, tele volt a szívük egymás iránti tisztelettel, rokoni, testvéri, baráti szeretettel.

Ez a hajdan volt összetartozás mára sokat halványult, megkopott, kevesebb a szeretet és a tisztelet az emberi szívekben.

Ma is sok gyerek nő fel csonka családban, azt is tudjuk, hogy nem a háború miatt; hanem a gyakori válások következtében; sok idős ember imádkozik könnyes szemmel egyedül, özvegyen, elhagyatottan, mellőzötten. Fizikailag gyermekéhez akár közel vagy távol él. Megkopott mára az emberek szívében az ünnepvarázs.

A mi iskolánk azonban mást szeretne! Ebbe nem nyugszunk bele!

Hagyomány nálunk a mai szép ünnep! Most különösen, hisz a Családok Éve van. Hiszünk abban, hogy a kultúra, a vallás, az erkölcs, a tudományok, a művészetek előbbre viszik a világot, szebbé teszik az életünket. – valamennyit közvetítjük, az arányokra is ügyelünk! A sorrend sem mindegy! Nálunk első helyen a HIT áll. Hiszünk az élet értékében és magasabb értelmében. A hit képes arra, hogy jó irányba vezérelje cselekedeteinket.

Nekünk fontosak az idősek és számítunk a fiatalabbakra is. Ez a történeti folytonosság. Az élet iskolája nem 1.osztálytól - 8.osztályig tart!

Mi megemlékezünk azokról a szeretteinkről, barátainkról is, akik hiányoznak nekünk, akiknek üres a helyük, mert előre mentek…

Ma is gyertyát gyújtunk azokért, akik már fizikálisan nincsenek itt köztünk…

De amíg szeretettel gondolunk rájuk, lelkünk minden rezdülése átöleli őket a síron túl is. Tiszteljük emléküket.! És erre tanítjuk növendékeinket is.

Amíg élünk ne féljünk egymás szemébe nézni, egymás kezét megfogni, egymást átölelni a felebarátot magunk mellé ültetni, vegyük észre a szemében a boldogságot ( hagy ossza meg, hogy duplázódjon) , vegyük észre a fájdalmat, vagy a bánatot (felezzük meg vele ).

Azon fáradozunk, hogy a ránk bízott gyermekek lelkét ne a gőg, a büszkeség és az önzés töltse be, hanem az igazi önzetlen szeretet uralkodjon bennük. Ne nézzék le az apróbb társaikat, betegeket, az időseket, az elesetteket., hanem érezzenek együtt velük. Tudjanak tiszta lélekkel, segítő szándékkal feléjük fordulni, akiknek erre szükségük van.

Ha tudatosan nem figyelünk, akkor sodródunk a rohanó világgal, egy olyan jövő felé, ahol a szeretet, tisztesség, már csak fogalom lesz…

Ne hagyjuk, hogy eltűnjön a szívünkből a szeretet, a lelkünkből a krisztusi fény! A gyertya erre is figyelmeztet!

Maradjunk meg, annak, akinek születtünk, Isten gyermekeinek, nem feledve a múltat.

Egymás kezét megfogva, egymást segítve és felvidámítva tudunk építeni egy szebb, emberibb, szeretetteljesebb jövőt!

Gyertyaszentelő van, … nálunk a találkozás ünnepe.

Növendékeink nagyon nagy szeretettel készültek, hogy ezen a téli, zord délutánon átmelegítsék műsorszámaikkal a szívünket.

Amilyen lelkesen készültek, kérem, hogy fogadják őket ugyan olyan nagy szeretettel.!

Köszönjük, hogy elfogadták meghívásunkat, azt is, hogy elmondhattam gondolataimat.

Isten hozta kedves Vendégeinket!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum