Manel Nin püspök prédikációja Máriapócson

Manel Nin beszéde Erdei Tamás papszentelésén 2017. június 25-én:

Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most, és mindörökkön örökké. Ámen.

Két szentírási rész hangzott el a most vasárnapi Szent Liturgián: egy-egy szakasz Szent Pál apostol Rómaiakhoz írt leveléből és Máté evangéliumából. Az apostoli szakaszban hallhattuk, hogy Pál apostol miként szembesít bennünket Krisztusnak a hit zarándokútján betöltött központi, egyedülálló és pótolhatatlan szerepével. Nála vagyunk békességben Istennel, általa erősödünk meg a reménységben, a szívünkbe áradó isteni szeretetre épülő reménységben. Isteni szeretetre, igen, amely akkor nyilvánult meg a maga teljességében, mikor ő maga, Jézus Krisztus, meghalt értünk, hogy kiengesztelődés és élet legyen azok számára, akik megvallják az Ő Nevét. Az evangéliumi szakaszban pedig a mi Urunk valódi magyarázó tanításában részesülünk a keresztény élet néhány összefüggésével kapcsolatban: a szem mint a test világossága, az egyetlen Úr kizárólagos szolgálata és ebből következően a keresztény élet alapvető nyitottsága az ingyenesség, önzetlenség lelkületére. Mindennapi liturgikus életünkben immár két hete kísér bennünket a Hegyi Beszéd Máté evangéliumában olvasható változata, mely nem más mint a keresztény élet, a Krisztusban megélt élet mindnyájunkra vonatkozó “embert próbáló” életprogramja.

A test világossága a szem: hallottuk az imént az evangéliumi szakasz első sorait. A szem mint világosság, mint lámpás, mely az egész testet megvilágítja: ez a kép a keresztény ember külső és belső tekintetére vonatkozik, amely nyitott Krisztus fényére. Keresztényként a saját életünkben befogadhatjuk vagy elutasíthatjuk Őt, a mi Urunk Jézus Krisztust. Krisztusnak és az Ő Evangéliumának a befogadása és vagy elutasítása nem más, mint a fény vagy a sötétség útja, melyen az ember, a keresztény járhat. Minden keresztény szemének fénye, világossága mindig és egyedül Krisztus evangéliuma lehet: ezen keresztül tekintünk magunkra és másokra.

Senki sem szolgálhat két úrnak... Nem szolgálhattok Istennek is, és a Mammonnak is. Az evangélium tehát elénk tárja a két úrnak való szolgálás lehetetlenségének képét. Az Úr jól ismert, emberi és még inkább keresztény létezésünk nagyon is valóságos helyzetével szembesít bennünket: egyikünk sem képes kétfelé szolgálni, Istenhez és a Mammonhoz egyszerre hűségesnek lenni, egyikünk sem képes egyszerre hűségesnek maradni Krisztushoz és az Ő életre szóló evangéliumához, egyszersmind azokhoz a dolgokhoz, melyek szolgasághoz és halálhoz vezetnek. Mindez azt jelenti, ne felejtsük el, hogy egyikünk sem lesz képes egyszerre kitartani az Evangélium mellett, mely arra hív bennünket, hogy önzetlenül adjunk, másrészt megkeményíteni szívünket a felebarátunkkal szemben. Senki sem lesz képes hűségesnek maradni az Evangéliumhoz, mely arra hív bennünket, hogy a béke építői, békességszerzők legyünk, ha ugyanakkor magunkban és másokban a megosztottságot és széthúzást növeljük, vagy egyszerűen blokkolunk és gátolunk bármilyen megbékélési, kiengesztelődési folyamatot. Senki sem képes hűségesnek maradni az Evangéliumhoz, mely türelmet és a szív tisztaságát kéri tőlünk, ha közben pedig elzárkózunk a szeretettől és a másik tiszteletétől emberi és keresztény létezésünk minden szintjén. A bűn maga, vagy legalábbis a bűnhöz vezető út ott kezdődik, ahol az ember a saját szívében és cselekedeteiben keresi, vagy legalábbis elfogadja ezt a “kettős életet”, a két úrnak való szolgálás hamis illúzióját.

Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit egyetek, és mit igyatok... Nemde több az élet az eledelnél és a test a ruhánál? Az Úr arra biztat bennünket, hogy ne aggodalmaskodjunk olyan dolgok miatt, melyek sosem kerülhetnek érdeklődésünk első helyére, különösen számunkra, akik meghallottuk az Úrnak valamilyen egyházi szolgálatra való meghívását. Meghívás, amely - lássunk tisztán! - életünk minden pillanatában igénybe vesz, próbára tesz bennünket, olyan próbatétel viszont ez, melyben mindig segítségünkre van Isten ajándékának, Isten szeretetének ingyenessége. Ő az, aki ingyen adja a madarak eledelét, aki szépségbe öltözteti a virágokat, a világot, a teremtést. Minket pedig csupán arra kér, hogy először Őt keressük, az Ő országát és az Ő igazságát, minden más hozzáadatik nekünk. Nemde több az élet az eledelnél...? hallottuk az imént az evangéliumi szakaszban. Az élet, azaz Ő, aki maga az Élet, talán nem ér sokkal többet kisebb-nagyobb aggodalmainknál? Krisztus Istenünk, az életadó, felnyitja látásunkat az ő fényére, hogy szemeink őbenne, aki maga a Fény, valóban lépéseinket megvilágító lámpások lehessenek.

Mai szertartásunkban lesz Erdei Tamás diakónus atya pappá szentelése. A püspöki kézrátétel által lehívott Lélek eljövetelével és ajándékaként lesz Tamás pappá szentelve.

Az Egyház mutatja be és vezeti őt a püspökhöz.

• Háromszor megkerüli az oltárt, az érettünk meghalt és feltámadt Krisztust, megcsókolva őt. Háromszor kerüli meg, kifejezve elkötelezettségét Krisztus és az Ő evangéliumának hirdetésére és szolgálatára. És mindezt a magyar görögkatolikus egyházban teszi.
• A püspöki kézrátételkor a jelölt az oltárt érintve térdel. Krisztust érintve térdel. Majd három imádság következik: Az isteni kegyelem, mely mindenkor orvosolja az erőtlenségeket, és pótolja a hiányokat, ezt az istenfélő N. diakónust áldozópappá szenteli. Imádkozzunk tehát érte, hogy szálljon le reá a legszentebb Lélek kegyelme! Ez az imádság valamiképpen magában foglalja mindazt, amit kérünk. A püspök azonban részletezi a kéréseket egy másik imádságban: Te, Urunk, töltsd be Szentlelked ajándékával e szolgádat, kit arra méltattál, hogy magára vállalja az áldozópapi fokozatot, hogy méltó módon, feddhetetlenségben oltárod elé állhasson, országod evangéliumát hirdesse, igazságod igéjének szent szolgálatát végezze, ajándékokat és lelki áldozatokat mutasson be, népedet az újjászületés fürdőjében megújítsa, hogy a te Egyszülöttednek a mi nagy üdvözítő Istenünknek, Jézus Krisztusnak második eljövetelekor ő is elnyerje saját nyája jó gondozásának jutalmát jóságod bőségével. Ámen.

Nyíregyházi Egyházmegye