A nyíllövészet mesterét az élet mesterének is tartották. Egy nap a legtehetségesebb tanítvány a helyi versenyen háromszor egymás után a céltábla kellős közepébe lőtt. Mindenki vadul tapsolt, és gratulációk özöne zúdult a tanítványra és mesterére is.
A mester azonban közömbösnek tűnt. Sőt kritikusnak. Később, amikor a tanítvány megkérdezte, hogy miért, így válaszolt:
– Még meg kell tanulnod, hogy nem a cél a cél.
– Hát mi a cél? – érdeklődött a tanítvány.
De a mester nem mondta meg. Erre a fiúnak magának kellett rájönnie egyszer, mert ezt nem lehetett szavakba önteni.
Egyszer azután a fiú ráébredt, hogy nem a teljesítményre kell törekednie, hanem a beállítottságra; nem a céltábla közepére, hanem önösségének megszüntetésére.
ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / HETI GONDOLATOK
VISSZA A TETEJÉRE