Érintő – vasárnapi gondolatok Egri Tibor atyával

Érintő – vasárnapi gondolatok Egri Tibor atyával

"Ki a hibás?" – elmélkedés a vakonszületett vasárnapján Egri Tibor atyával.

Szöveg: Egri Tibor, fotó: gregoryjenks.com2024. május 5. 07:00

Jn 9,1-38

A Húsvét ünnepe utáni vasárnapok evangéliumi szakaszainak közös eredője az öröm. Az az öröm, amelyet Krisztus feltámadása ajándékozott az egész világnak. Az evangéliumi történetek pedig ezt az örömöt mutatják be egyes emberek sorsain, csodás gyógyulásuk történetén keresztül.

A húsvét hitet és reményt ad – tanulhattuk meg Tamás vasárnapon az apostol példáján keresztül.
A húsvét meggyógyít, megszabadít kötelékeinkből – láthattuk a 38 éve béna ember meggyógyításakor.
A húsvét mindenki számára életet és lehetőséget ajándékoz – csodálkozhattunk rá Jézusnak a szamariai asszonnyal való találkozásakor.

Mind-mind egy tanúságtétel a Feltámadott Krisztus mellett, egy hétköznapok nyelvére lefordított üdvösségtörténet. Így van ez a mai evangéliumban is, amikor a vakonszületett ember gyógyulásának a történetét olvastatja Anyaszentegyházunk. De mi is ennek a csodának az üzenete számunkra, a mai korban élő keresztény emberek számára?

Jézus tanítványait egyszerű, hétköznapi emberek közül választotta ki. Őket hívta el munkájuk mellől, őket szerette, nevelgette és tanította az új törvényre, a szeretet törvényére. Apostolai pedig a Mester tanításán, csodáin nevelkedve tanulták meg a mindennapokban, hogy mit is jelent ez a felülírhatatlan törvény. Így váltak egyszerű halászemberekből „ember-halászokká”. Ám akármennyire is Jézus, az igazi Mester mellett nevelkedtek, néha belőlük is előtört a „régi” törvény, a régi ember. Ezt bizonyítja kérdésük is, amikor találkoztak a vakonszületett férfiúval: „Mester, ki vétkezett, hogy vakon született?” Ki a hibás? Ő, vagy a szülei?" A régi beidegződés, az ősi törvény utat tör magának. Ugyanis a régiek úgy gondolták, ha valami sorscsapás vagy tragédia történik az emberrel, akkor az azért van, mert a bűnei miatt Isten megbünteti a bűnöst. Ezért sújtotta az élet a vakonszületett embert, mert vagy ő, vagy szülei vétkeztek. Szerintem Jézus felsóhajtott, mikor a tanítványok kérdését meghallotta. „Hát semmit sem tanultatok mellettem? Még mindig nem értitek Isten akaratát és cselekedeteit?” – gondolhatta magában. De nem dorgálta tanítványait. Nem oktatta ki őket, mert tudta, hogy ők is emberek. Akik ember-szemmel látnak, ember módjára ítélnek. Akiknek még nagyon sokat kell ahhoz tanulniuk, hogy megtanuljanak az Irgalmas és Kegyelmes Isten fejével gondolkodni. És mit tesz Jézus? Meggyógyítja a beteget és új utat mutat! Az üdvösség, Isten gondolatainak az új útját! Nem okot, nem vétkest keres, hanem gyógyulást. Nem a régi törvényt teljesíti, hanem a szeretet törvényét mutatja meg. Így neveli és tanítja szeretett tanítványait. És így nevel és tanít bennünket, ma élő keresztény embereket is. 

Mert valljuk meg őszintén, mi, akik ismerjük az új törvényt, akik láttuk a Feltámadást és a beígért örök életet,  gyakran ragadunk bele előítéleteink, emberségünk, bűneink régi törvényébe. Mi is gyakran ítélünk világi, emberi törvényeink alapján, elfeledkezve az isteni Irgalmasság és szeretet törvényéről. Pedig tudjuk, hogy „ha a vétkeket figyelembe veszed Uram, Uram ki állhat meg előtted?” – ahogy tanít bennünket a 129. zsoltár. Jézus pedig irgalmasságra, és nem ítéletre tanít minket.

Nem az okot, nem a hibást keresi, hanem a szorongatásból kivezető utat.
Nem a felelőst, hanem a megoldást.
Nem a múltat, hanem a jövőt.
Nem a kárhozatot, hanem az üdvösséget.

Örök példa ez valamennyiünknek. Mi is szívesen ítélünk meg másokat, nevezzük ki őket hibásnak. Tiszta szívvel ültetjük őket a vádlottak padjára és már az ítéletet is meghozzuk róluk. És így vesztünk el barátokat, szakítunk meg kapcsolatokat, megnyugtatva lelkünket: mi csak az igazságot kerestük. És mit találtunk? Felperzselt földet és hátrahagyott bajtársakat. Jézus ehelyett pedig életet, üdvösséget és új lehetőséget akar adni – mindenkinek. Megnyitja a szemeket – a szó átvitt és valós értelmében is!

Nem ítéletre szólít, hanem százszoros megbocsátásra.
Nem felperzselt földet vizionál, hanem bőségesen termő földet.
Nem áldozatot kér, hanem irgalmasságot.

Tőlünk is. Ma is! És mindörökké! Ámen

Az elmélkedést meghallgathatja a különféle szolgáltatóknál.

Szöveg: Egri Tibor, fotó: gregoryjenks.com

Nyíregyházi Egyházmegye

elmélkedés, gondolatok, leki táplálék, érintő




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert