2025. április 23.

ApCsel 12,1-11

Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte.
Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van.
Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

ApCsel 2,22-38a

Azon időben mondá Péter: Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket - mint ti is tudjátok - Isten általa művelt közöttetek, ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt, aminthogy lehetetlen is volt, hogy abban fogva maradjon, mert Dávid róla mondja:
„Magam előtt látom az Urat mindenkor,
mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak.
Ezért örvend a szívem
és ujjong a nyelvem,
sőt testem is békében nyugszik el,
mert nem hagyod lelkemet az alvilágban
s nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
Megmutatod nekem az élet útját
s jelenléted gyönyörűségével töltesz el engem.”
Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ősatyáról. Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van nálunk. Mivel azonban ő próféta volt és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára A jövőbe látva beszélt Krisztus feltámadásáról: hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste nem lát rothadást.
Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. Miután tehát Istennek jobbja felmagasztalta őt, és elnyerte az Atyától a Szentlélek igéretét, ő kiárasztotta azt, akit ti láttok és hallotok. Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ő azt mondta:
„Azt mondja az Úr az én Uramnak:
ülj a jobbomra,
amíg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet.”
Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.«
Mikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?« Péter pedig azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára.

Jn 1,35-51

Abban az időben megállt János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Íme, az Isten Báránya!” E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. Amikor Jézus megfordult, és látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kerestek?” Így feleltek: „Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol laksz?” „Gyertek, és nézzétek meg!” - mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hol lakik, és aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Elsőként testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Krisztust.” Elvezette őt Jézushoz. Jézus rátekintve így szólt hozzá: „Te Simon vagy, Jónás fia, de Kéfás, azaz Péter lesz a neved.” Másnap Jézus ki akart menni Galileába. Találkozott Fülöppel, és mondta neki: „Kövess engem!” Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott Natánaellel, és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes írt a Törvényben és a próféták: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” - kérdezte Natánael. „Gyere és lásd!” - felelte Fülöp. Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” Natánael erre felkiáltott: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz látni ezeknél.” Majd hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: mostantól látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

Jn 15,17-16,2

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. Ha gyűlöl majd benneteket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket! Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a tőlem kapott igére: »Nem nagyobb a szolga uránál.« Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják. Mindezt azonban az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem, és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. Most pedig látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is, azért, hogy beteljesedjék az ige, amely a törvényükben meg van írva: »Ok nélkül gyűlöltek engem.« Amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök az Atyától, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, és eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.”

Szent György nagyvértanú

Valószínűleg a kisázsiai Kappadokiából származott előkelő keresztény családból. Egyes adatok szerint apja vértanúhalált halt, amikor még György gyermek volt, s attól kezdve anyja nevelte. Diocletianus császár uralkodása idején (284-305) katonai pályára lépett, ahol kiváló szolgálatával magas rangot ért el. Amikor a császári rendelet megfosztotta a keresztényeket politikai jogaiktól és állami tisztségeiktől, Szent György nyíltan megvallotta hitét a császár előtt, és sem hitegetésre, sem fenyegetésre nem volt hajlandó elállni tőle, hanem el is ítélte a pogány isteneknek áldozó hitehagyókat. Diocletianus ekkor kínzásokra adta át őt: lándzsával átdöfték a hasát, kerékbe törték, húsát szaggatták, ő mégis sértetlen maradt. Ennek láttán többen keresztény hívőkké lettek, vállalva ők is a vértanúságot. Végül a szentet 303. április 23-án lefejezték.
Szent György ikonográfiai ábrázolása egy vele kapcsolatos legendára utal. Eszerint a libanoni Bejrut közelében volt egy tó, amelyben hatalmas sárkány tanyázott, s ez a fenevad nyeldeste az arra vetődő embereket. A bálványimádók papjai azt a tanácsot adták a királynak, hogy a környéken élő családok naponta sorshúzás alapján áldozzák fel egy-egy gyermeküket a sárkánynak. Így került sor a király egyetlen leányának feláldozására is. A királyleányt a legszebb ruhájába öltöztették és elkísérték a tópartra. Amikor a sárkány előjött a tóból, ott termett lóháton Szent György, és megölte a szörnyet. A szent ezután megnyugtatta a megrémült jelenlévőket, hogy ne féljenek, hanem higgyenek és bízzanak az Úr Jézus Krisztusban, mert az ő parancsára történt a sárkány megölése.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!