Kánoni látogatás Kisvárdán

A kánoni látogatás az egyházi törvénykönyvekben előírt módon időről időre ismétlődik az egyházmegye egyházközségeiben. A Kisvárdai Görögkatolikus Egyházközségben Dudás Miklós püspök is tett hivatalos látogatást 1947-ben, melyről a levéltári dokumentumok is tanúskodnak. Ezekből idézett Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök a vizitáció utolsó nagy állomása, a vasárnapi főpásztori liturgia keretében. Ahogyan Dudás püspök látogatás nyomán a feljegyzések szerint felekezeti hovatartozás nélkül nagy szeretettel fogadták a püspököt, ugyanilyen szeretetteli fogadtatásban volt része a jelenkori főpásztornak is – vallotta prédikációjában Ábel püspök.

Kisvárda településen működik a legtöbb görögkatolikus fenntartású intézmény. A gyerekek meglepetésműsorral, a családok, hívek és a város vezetősége meleg szeretettel és tisztelettel vették őt körül. Prédikációjában ennek a magatartásnak a mozgatórugójára, a miértjeire kereste a választ a hierarcha.

A templom egykori építtetője, Orosz Pál atya, akinek az unokáját a közeljövőben fogják boldoggá avatni, az ünnepre feldíszített templomot annak idején esküvőre készülő menyasszonynak látta. Ezt a metaforát vitte tovább Ábel atya is, kiegészítve a virágvasárnap jelentőségéről való gondolkodással. Az alázat az, amit megtanulhatunk ezen az ünnepen Krisztustól. S örömmel konstatálta, hogy a kisvárdai közösség gyakorolja ezt az alázatot. Ezt annál is inkább tudatosítanunk kell, mert „az erények, az irgalmasság testi-lelki cselekedetei mit sem érnek alázat nélkül.”

Bár a kánoni látogatás hivatalos esemény, melynek meghatározott célja a településen szolgálatot teljesítők és munkatársainak ellenőrzése, erősítette a közösség összetartását nemcsak a görögkatolikusok, de a városban lakók körében is – felekezetre való tekintet nélkül. A lelki megújulás lehetőségét teremtette meg és elősegítette a már eddig is hatékony párbeszédet a vallási és civil élet szereplői között. 

A személyes találkozásokat a hívekkel, családokkal, képviselőtestületi tagokkal, intézményekkel, papcsaládokkal a püspök éppúgy hálával köszönte meg, mint a kisvárdaiak, élükön a parókussal, Demkó István atyával és Levcsenkó Dávid segédlelkésszel.

A szertartás végén a főhelynök, dr. Gánicz Endre atya összegezte a vizitáció eredményeit. Arra kérte a közösséget, hogy bátran és gyakrabban éljenek a betegek kenetének szentségével. Ugyanakkor dicsérte az itt működő intézményekkel és szolgálattal kapcsolatos lelkipásztori és gazdasági tevékenységet, a minden korosztályt megmozgató, sokszínű programot.

Demkó atya köszönő szavaival arra reflektált, hogy mit hozott ez a látogatás az ő, a kisvárdai közösség szemszögéből: „a főpásztor áldásait, mosolyát, a közösséget megerősítő gondolatokat, s azt a bizonyosságot, hogy a közösség sorsát az egyházmegye szívügyének tekinti. Minket a Szentlélek ereje gyűjtött egybe e három napon” – zárta gondolatait István atya. 

A virágvasárnapi Szent Liturgia a barkaágak megáldásával és olajkenettel zárult.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye