Ha velem meghalsz, velem fel is támadsz – nagypéntek a székesegyházban

Április 18-án este a Szent Miklós-székesegyházban Krisztus kínszenvedésére és kereszthalálára emlékeztek. A nagypénteki sírbatételi szertartást Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök végezte.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye2025. április 19. 00:22

Áldunk és magasztalunk téged, hogy méltattál bennünket a te legszentebb és üdvösséghozó kínszenvedésed csodálhatására, s egyszersmind érdemesítettél, hogy a mai szent napon vérző kebellel boruljunk le a te isteni kereszted, a lándzsa, nádvessző, ecetes szivacs, élethozó halálod és szent oldalad sebe előtt, melyből vér és víz folyt a világ üdvösségére; s fájdalmas szívvel tanúi legyünk keresztről való levételed és testszerinti sárba helyeztetésednek.

Az alkonyati zsolozsma zsoltárai, énekei, a felolvasott Evangélium, a térdet hajtva, fennhangon elmondott püspöki imák részletesen beszámolnak a szertartáson arról, hogy mi is történik ezen a napon, hogy hogyan érez az ember, a teremtett világ Krisztus halála kapcsán. A szertartáson a Krisztus testét ábrázoló lepellel körmenetre induló hívek számára lehetőség van a tanúságtételre és lehetőség van az elmélyülésre, a befelé figyelésre is.

Erre biztatott is mindenkit, aki jelen volt a székesegyházban, Ábel püspök atya: a sír csendje megszólít, ha nem engedjük megzavarni azt.

A sír mellett az elmúlásról is gondolkodunk – mondta. Létünk végességének tudatosulása fokozatokon keresztül érkezhet életünkbe. Személyes emlékeit idézte ennek szemléltetéseként: fájdalmas szembesülés, amikor szeretteinket veszítjük el.

Beszélt arról, hogyan gondolunk saját halálunkra, amikor rájövünk, hogy mindenkinek, így nekünk is át kell menni azon a kapun. S felidézte egy anya szavait is, aki piciny gyermekét temette, akiről így beszélt: mag, melyet földbe vetettünk, s melyet majdan Isten kegyelme életre kelt.

Áldunk és magasztalunk téged, megváltó Istenünk, a boldogító reményért, hogy kegyességed szerint megengeded nekünk feltámadásod fényes emlékünnepét is elérnünk, melyen örömtől eltelve, téged az arkangyalokkal, angyalokkal, Kerubokkal, Szeráfokkal, minden mennyei Erőkkel és Szentekkel, kiváltképpen pedig a te szeplőtelen Anyáddal, az Istenszülő Szűzzel, dicsérünk és magasztalunk.

„Amikor Krisztus sírja mellett állunk, azt üzeni a sír csendje: meghaltam értetek, hogy nektek életetek legyen. Az élet olyan, mint a mag: elhantolják, de Krisztus életre kelti” – magyarázta a főpásztor.

„Az, ahogyan fejet hajtva Krisztus síri leple alatt mindenki belépett a templomba, tudatosítja bennünk: egyszer át kell menni ama kapun is. De Krisztus így szól hozzánk: ha velem meghalsz, velem fel is fogsz támadni.”

Mindenkit arra biztatott a püspök, hogy hallgassa a csendet itt, a sír mellett. Erre éjszaka is lehetősége van bárkinek, aki virrasztani, elmélkedni akar Krisztus sírja mellett. A szertartás végén a papok és hívek csókkal illették Krisztus halotti leplét.

Most pedig, üdvhozó halálod és eltemettetésedet dicsőítve, szent sírod előtt mély alázattal leborulunk és e szent hajlékban egybegyűlt szolgáidért áhítattal könyörgünk: fogadd kegyesen a mi megtérésünket, imádságainkat, böjtöléseinket, könnyeinket, sóhajtásainkat és térdhajtásainkat, melyeket szívünk töredelmességében és lelkünk alázatosságában, bűneink bocsánatára néked felajánljuk.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

nagypéntek, székesegyház