23. liturgikus szimpozion – A húsvét öröméről

Öröm tölthet el mindannyiunkat, hogy megtarthattuk ezt a liturgikus szimpoziont a húsvét öröméről. Jogosan feltételezhetjük, hogy örülnek az előadók, akik túl vannak egy szép feladaton, és ugyanannyira jogos lehet a feltételezés a hallgatóság örömére vonatkozóan, akik tartalmas előadásokat hallgathattak.

Furcsa, hogy online módon tartottuk – bár nem ez volt az első ilyen eset – így a személyes találkozás öröme elmaradt. Pedig készültünk rá, mégsem lehetett kockáztatni. Egyrészt még itt van a vírus fenyegető veszélye, másrészt az Ukrajnában jelenleg folyó harcok is akadályozó tényezőt jelentettek. Ungvári előadónk, Szolánszky Ágoston nem tudott volna eljönni, számára lehetetlen volt a határon való átkelés. Az öröm áradása azonban nem ismer sem országhatárt, sem másféle akadályt. Így sokrétűen élvezhettük a húsvét örömét. Minden előadó igyekezett eleget tenni az alapvető felhívásnak, hogy a maga sajátos témájában, illetve a megadott szempontja szerint erről beszéljen.

Így örülhettünk Ábel püspök atya előadásának, aki sokrétű elfoglaltsága közepette is elvállalta az előadást. Bemutatta a húsvéti ikont, de nem csupán Krisztusnak az alvilágba való leszállását ábrázoló képet, hanem széles körű kitekintést adott a húsvéti esemény többi megfestési módjára vonatkozóan is.

A második előadást Szolánszky Ágoston ungvári liturgikus tanár tartotta. Ő a vasárnap reggeli istentiszteletben előforduló feltámadási evangéliumi szakaszokról beszélt. Mint ismeretes, tizenegy ilyen evangéliumi részlet követi egymást a liturgikus év folyamán. Megismerhettük a végzésének, illetve felolvasásának módját a különböző tipikonok alapján. Nemcsak a kárpátaljai hagyományt mutatta be – a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye gyakorlatát – hanem kitekintést adott a galíciai hagyományra, illetve a moszkvai gyakorlatra is a szertartási könyvek alapján. Sőt, a Keleti Kongregáció által a rutén egyház számára kiadott rendelkezést is elemezte. Mindezek mellett azonban – természetesen – az evangéliumi szakaszokból feltáruló örömről, örömhírről is szólt.

Hogy teljesebb képet kapjunk a feltámadás öröméről, a római katolikus egyház liturgikus gyakorlatának egy részletét is megismerhették Bákonyi János előadásának hallgatói. Szemléletesen mutatta be a nagyszombat, illetve a húsvét ünneplése kezdetének legfontosabb és legszebb énekét, az Exsultet-et. Egyesítette az elméletet és a gyakorlatot: beszélt mind magáról a szertartásról, mind az ének tartalmáról, annak teljes szövegét is bemutatva. Előadásának elején kegyelettel emlékezett meg dr. Pákozdi István atyáról, teológiai tanárról is, aki ugyan felkérést kapott az előadásra, de korai halála miatt már nem tudta azt megtartani.

Ezek után újra „saját vizekre eveztünk”. Ugyanis a görögkatolikus feltámadási szertartásnak a húsvéti – Damaszkuszi Szent János által készített – kánon szövegéből elemezte ki Ivancsó István a húsvét örömét. Előadásában igyekezett magukat a liturgikus szövegeket megszólaltatni, miközben szisztémába rendezte a témára vonatkozó kifejezéseket.

A következő előadásban Pallai Béla folytatta a gondolatmenetet, mert ő a vasárnapi tropárokból és kontákokból fejtette ki a húsvéti örömöt. Ugyanis minden vasárnap „kis húsvét”, tehát a feltámadást ünnepeljük, s ez a liturgikus szövegekben markánsan jelen van. Mint ahogy az ezen való örvendezés is.

A szimpoziont Bartha Elek debreceni professzor előadása tette teljessé, melyben a magyar húsvéti népszokásokról – mint az öröm forrásairól – beszélt. Valóban teljes előadás volt maga az előadás is, mert nemcsak a görögkatolikus népszokásokat mutatta be – bár a fő vezérfonala mégiscsak ez volt, hiszen ő maga is görögkatolikus –, hanem kitekintést adott a más felekezetek ilyen szokásaira is, illetve még a profán hagyományra is utalásokat tett.

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye