Ma valakinek az angyala, őrangyala szeretnék lenni – Templombúcsú Napkoron

Az ünnepi Szent Liturgia az asszisztencia és a papság bevonulásával kezdődött a feldíszített templomban.

A házigazda Mosolygó Tamás atyával együtt imádkozott Kanyó Árpád, leveleki parókus atya, a Karászi Esperesi Kerület esperese, Gémes Péter atya, Nyírtét és Apagy parókusa, Iski Péter beregdaróci atya és Zubály Lajos atya, napkori római katolikus plébános.

„Nagy ünnepre jöttük ma itt össze Napkoron, hiszen Szent Mihály és minden égi erők ünnepe van, és ennek az ősi közösségnek a védőszentjére emlékezünk!" – kezdte prédikációját Péter atya. „Ki is Szent Mihály főangyal? Az angyalok fejedelme, a gonosznak a legyőzője, akinek, már csak a neve is sokatmondó, hiszen a „Mikháél” szóból ered, ami azt jelenti „Ki olyan, mint Isten?”. Vagy talán úgy is mondhatnánk, hogy senki sem olyan, mint az Isten! „Nomen est omen” mondja a latin nyelv, a neve máris előre jelzi nekünk azt, hogy Mihály főangyalnak mi a küldetése, mi a létezésének a célja!”

Beszédében kiemelte Szent Mihály főangyal legfontosabb feladatát, hogy Isten erejével mindig győzedelmeskedjen a gonosz fölött. „Isten szerető kegyelme nélkül nem győzhetünk az életünkben feltűnő gonoszság ellen! Most, itt, kérem Szent Mihály főangyalt, hogy nekünk, akik itt vagyunk ezen a szép ünnepen, gyakran juttassa eszünkbe, hogy az igazi győzelem, csakis Isten erejével lehetséges.” – kérte Péter atya.

„Kik a kerubokat titkosan ábrázoljuk, és az elevenítő Háromságnak Háromszorszent éneket ajánlunk, tegyünk félre mostan minden földi gondot! Mert a mindenek királyát fogadjuk, kit láthatatlanul környeznek az angyali rendek.” A Szent Liturgiában is énekelt kerubének magyarázatából Péter atya leginkább azt hangsúlyozta, hogy mivel az angyali seregek minden lépésünket kísérik, és próbálnak vezérelni minket, a kerubok a keresztény hagyományban azokat az angyalokat jelölik, akik a Paradicsom kapuját, az örök élet bejáratát őrzik! Arra hív ez az imádság, hogy ilyenek legyünk mi is! Titkosan, elrejtve mi ábrázoljuk a kerubokat, éppen ezért tegyünk félre minden földi gondot! Mert a mindenek királyát, magát Jézus Krisztust fogadjuk! Ez az a szolgálat, amit el kellene lesnünk az angyaloktól! Minden földi dologban az első helyre tenni az Istent! Nagyszerű lehetőség kezdődik erre jövőhéten, hiszen november 15-től kezdődik a karácsonyt megelőző bűnbánati időszak, amikoris éppen arról elmélkedhetünk: hogyan tudom az életemet, gondolataimat, Istenhez méltóvá tenni, úgy, mint ahogy a Szent Mihály és az összes angyalok is teszik ezt!

„Az angyalok sokasága azért lett teremtve, hogy minket segítsenek, hogy elérhessük az üdvösséget! Ezt a szolgálatot is el kellene lesnünk az angyaloktól! Nekünk kellene a másik ember angyalaivá válni! Milyen jó lenne, ha minden napunkat így kezdenénk: ma valakinek az angyala, őrangyala szeretnék lenni! Nem tűnnének el a háborúk és a betegségek, de könnyebben átvészelné ezeket az ember! Én arra bátorítom kedves mindannyiukat, hogy lássuk meg, miben tudok a másik ember angyala lenni. Éppen erről beszél a mai evangélium is: észre venni, a másik ember fájdalmát, és orvosolni azt." – mondta Péter atya.

„A reményről szóló szent évről éppen két hete ezen a településen beszélgettünk a kerület papjaival! Az angyalok létezése, és az ő küldetésük az remény! Hogy mi mindezt megtehetjük, őket titkosan utánozva, ez is remény! Nevünk fel van írva a mennyekbe, ez is a reményünk! A mai ünnep, Szent Mihály és az összes angyalok ünnepe, a keresztény remény ünnepe, mely meghívást intéz mindenki felé, hogy Isten erejével beteljesíthetjük az életünket és részesei lehetünk a Mennyei hazának! Isten adja, hogy így legyen!” – zárta beszédét Péter atya.

Tamás atya köszönetét fejezte ki a hívek felé a templombúcsú előkészítésében és lebonyolításában való segítségükért. Elmondta, hogy a mai ünnepen azokra is emlékeztek, akiknek fontos volt annyira a hitük, hogy templomot építettek itt, Napkoron. És emlékeztek e hajlék fenntartásában segítő jótevőkre is. Megköszönte paptestvéreinek és a meghívott vendégeknek az együtt imádkozást.

A liturgia végén körmentet tartottak, melyet az éltetések és miroválás követett.

A templom előtt agapéval zárult az ünnep.

Szöveg: Juhászné Szabó Erika, fotó: Rubóczkiné Kiss Hajnalka

Nyíregyházi Egyházmegye