Szocska Ábel bazilita főtisztelendő atya köszöntötte a harmadrendi csoportokat március 4-én, pénteken délután, amikor megkezdődött a háromnapos szokásos évi lelkigyakorlat Máriapócson.
Lőrincz Krizosztóm bazilita főtisztelendő atya, aki felelős a harmadrendi tagokért az egész országban, arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy a lelkigyakorlatot használják úgy, mint a fűnyírót, nyesegessék le a szenvedélyeiket általa. Szivacsként szívják magukba Jézus szeretetét.
Rakaczky Bazil bazilita szerzetes atya tartotta az elmélkedéseket az imaéletről, családról, szenvedésről, időskorról, megbocsátásról. A lelkigyakorlaton Bazil atyától megtanulhattuk, hogy Isten az ajándékaival fordul hozzánk szeretetből, mert ajándék az új nap lehetősége, a szép természet, a ruháink, hogy van mibe öltözködnünk, és mi még ezeket a legegyszerűbb, legalapvetőbb ajándékokat sem vesszük észre, nem adunk hálát érte. Hogy kiküszöböljük ezt a hálátlanságot, érdemes leírni, hogy mennyi ajándékkal gazdagított minket az Úr, a családunkkal, kultúrával, a technika vívmányaival, a tanulás lehetőségével, nem utolsó sorban a vallással, a megváltással.
Jézus húsvéti önfeláldozása megmutatja az Atya igazi szeretetét felénk. Maga az Isten kér minket, hogy szerethessen bennünket, hogy engedjük magunkat szeretni, megváltani, hogy Isten gyermekei lehessünk és elnyerhessük az örök életet, a boldogságot. Isten kér, hogy gondot viselhessen ránk, hogy értékessé tehessen bennünket. Isten szeret minket, mi pedig sokszor gyűlöljük magunkat, nincsen életcélunk, gyakran értéktelennek érezzük az életünket, mindez a bűneink miatt van így. Az imaéletünkben gyakori az elszórakozás, vagyis hogy elkalandoznak a gondolataink. Ez ellen tehetünk a zsolozsmázással, a zsoltárok imádkozásával és azzal, hogy minden tevékenységünket Istennek ajánljuk, egész életünket Isten dicsőséges jelenlétébe helyezzük, a munkánkat, pihenésünket is. A munkánk terméke ezáltal, ugyan nem marad meg örökre, de a lelkület, ahogyan a munkát végezzük, az igen, mert örök értéket nyer a mennyben a kitartásunk, nagylelkűségünk. A zsoltárok lecsillapítják a szenvedélyeinket, erősítik a barátságot, mert ugyan ki tudna haragudni arra a felebarátjára, akivel együtt imádkozik?
Krisztus másképpen is megszerezhette volna számunkra a megváltást, nemcsak a kereszt kínhalálával, hanem pl. úgy, hogy „csak” az ostorozást viseli el, vagy megkövezik. A legfájdalmasabb halál a kereszthalál mind a mai napig, és Jézus azért vállalta, mert tudatosan szenvedni akart! Érted akart szenvedni! A kereszten így szólt Jézus: „Szomjazom”. A mi szeretetünkre szomjazik az Úr!
A manapság válságban lévő családokra különösen oda kell figyelnie a világban élő szerzetesnek, a harmadrendinek, mint ahogy az egész egyháznak. Rendünk alapítója, Nagy Szent Bazil maga is, családja is mély vallásosságban éltek, pedig akkor már üldözte a keresztényeket az állam. Tízen voltak testvérek Nagy Szent Bazilék, közülük három püspök, négy pedig szent lett!
A szerzetesség is egy család, mi, a harmadrendiek is.
A plébániáknak törődniük kellene a családokkal, hogy akiknek megtört a családi életük, azok se forduljanak el az egyháztól. A család melegségét hiába keresik a fiatalok a night klubokban, ott nem találják meg. A család egységét és szentségét helyre kell állítani. Krisztus a forrása a házastársak szeretetének, ezért szentség a házasság. Jézus a kánai menyegzőn szentségi rangra emelte a szerelmes kapcsolatot. A Szentlélek új szívet ajándékoz a házastársaknak, hogy úgy tudják szeretni egymást, mint Jézus szereti az egyházát. A család a Szentlélek földi képmása.
II. János Pál pápa is kérte a magyar családokat, amikor Máriapócson járt, hogy tanúskodjanak az örök élet reményéről.
A szombati Szent Liturgián egy hajdúböszörményi testvérnőnk tett ígéretet, ezáltal belépve a harmadrendbe. A Szentlélek segítse őt az élete útján. Ugyanez a Liturgia egy beteg testvérünkért lett felajánlva. Megköszönjük Juhász János testvérünknek a húsvéti méhviasz gyertyákat, melyeket ajándékba kiosztott.
A lelkigyakorlat végén Krizosztóm főtisztelendő atya megköszönte, hogy mint vezető, első alkalommal részt vehetett a bazilita harmadrend életében. Kicsit féltette a társaságot, hogy túl sűrű lesz a program, de oda tudtak koncentrálni a tanításra, mert különösen imádságos emberek jöttek össze, ami szerencsés, mert az elmélkedések ima nélkül hasztalanok. Megköszönte Bazil atyának a tematikus tanítást, amellyel összefoglalta a keresztény élet alapelemeit, segített Jézus igazságait megérteni, mert ezzel a célunk az örök élet elnyerése. Megható volt az a figyelmesség, amellyel Bazil atya nagyon kedvesen megemlékezett még a zarándokház kiszolgáló személyzetéről is és részükre elénekeltette az „Éljenek soká…” görögkatolikus éneket.
A vasárnapi záró Szent Liturgia előtt a harmadrendiek hangos imádsággal zúgták az 50. zsoltárt, ezzel téve tanúságot az igaz bűnbánatuk, tisztulási szándékuk mellett húsvét előtt.
Bazil atya vasárnapi szentbeszéde a megbocsátásról szólt. A keresztségben az eredeti bűnünket bocsátja meg Isten, a gyónások alkalmával a személyes bűneinket. A Szentlélek segít nekünk a mások irántunk való bűneinek megbocsátásában, a kibékülésben, így az Istentől kapott bocsánatot tovább ajándékozzuk, az Úr szeretetét továbbadjuk a megbocsátással. Ha nem így teszünk, a gyűlölet megmérgezi a kapcsolatainkat. A megbocsátással a másik embert is megszabadítjuk egy tehertől, béke tölti el így mindkettőnk szívét. Az Atya is csak akkor tud megbocsátani nekünk, ha mi is megbocsátunk felebarátainknak. Külön öröm volt számunkra, hogy a Máriapócson élő bazilita szerzetesek mind részt vettek a lelkigyakorlaton, jelenlétükkel is erősítve a világban élő harmadrendi testvéreiket.
Az idei harmadrendi lelkigyakorlat örök emlék marad mindannyiunk szívében, mert a legnagyobb örömmel zárult a Szent Liturgia, annak a püspöki körlevélnek a felolvasásával, amelyből értesülhettünk, hogy új görögkatolikus püspökünk lesz Miskolcon, dr. Orosz Atanáz személyében! Sok kegyelmet kérünk a számára!
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum