Az egyházközség rövid bemutatása: | Kálló mezőváros jelentősége a 16. század második felében, a török háborúk idején növekedett meg. Végvárrá nyilvánított várát fokozatosan megerősítették. Ekkoriban jelenhetett meg a városban nagyobb létszámú bizánci keresztény népesség a délvidéki menekültek és a végvári katonaság révén, akiket csak rácoknak neveztek, illetve később a „görög” kereskedők megjelenésével gyarapodhatott jelentősen a közösség. A 17. században az egyházi uniót elsőként elfogadó munkácsi püspök, Taraszovics Bazil, királyi engedéllyel 1643-ban itt telepedett le, miután a protestáns kegyurak zaklatásai miatt nem térhetett vissza székhelyére, s egészen 1648-ig maradt a városban. A parókia talán mégis később alakult meg, az 1667-től I. Lipót által kibocsátott kiváltságlevelek Nagykállóban is engedélyezték rácok és görög kereskedők letelepedését, ha elfogadják az egyházi uniót. 1686-ból ismerjük az itteni pap nevét, a 17. század utolsó évtizedeiből több ezüst liturgikus tárgy is fönnmaradt, melyek szintén a parókia létezésére utalnak. Kállóban telepedett le a II. Rákóczi Ferenc által kinevezett Bizánczy Gennadius György munkácsi püspök is, aki 1730-ban megkezdte a máriapócsi kegytemplom építését. A nagykállói templomot a barokk kori összeírások szerint 1733-ban a közösség építette saját költségén, 1738-ra lett kész. Az 1751-es egyházlátogatáskor újnak mondták az egész templomot, de arra is utaltak, hogy egy korábbi, romos templom helyén épült. Az egész templomot egy időben építették, azt a korábbi feltételezést, miszerint a sokszögzáródású szentélye középkori eredetű lenne, a 2016-ban végzett falkutatás egyértelműen cáfolta. A templomot 1910-ben renoválták, bádoglemezzel fedték. Talán ekkor, vagy még egy korábbi felújítás során a falakat megmagasították, eredeti barokk ablakait elfalazták, és újakat nyitottak helyettük. 1917-ben tűz pusztított a templom szentélyében, ezért a belsőt újra renoválni kellett, 1918-ra készült el az új, baldachinos főoltár a templom formájú szentségházzal, és ekkor állították be a szószéket is. Az új berendezés a budapesti Rétay és Benedek Műintézet alkotása. Az egykori ikonosztázion még 1895-ben készült, Vurczer Gusztáv faragta, képeit Fenczik Kornél festette, Csonka Lajos 1954-ben átfestette, de néhány év múlva kikerült a templomból, csak töredékei ismertek. A jelenlegi képállványt Gergely József tervezte és faragta cseresznyefából, ikonjait Florin Bârză bukaresti művész festette 1994-ben. A templom tornyát 1941-ben statikai okok miatt lebontották. 1948-ban a háborús károkra hivatkozva új templomot szerettek volna építeni, ami anyagiak hiányában végül nem valósulhatott meg. 2006-ban a templom nyugati homlokzata elé egy új torony épült.
Kiskállóban Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt templom áll. Az 1760-as években a Kállay család telepítette újra a községet görögkatolikus jobbágyokkal. 1772-ben már engedélyt kaptak a munkácsi püspöktől templomuk megáldására. Az 1822-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a paticsból épített templom ikonosztázionja a lebontott újfehértói román templomból került ide. A hívek 1842-ben kérték a Kállay grófokat, hogy segítsenek egy új templom építésében. Egy év múlva a város bizonylatot adott ki, amelyben elismerték, hogy a Kállay család új telket jelölt ki az építendő templom számára. 1846-ban kezdték meg a téglatemplom építését, amely a következő évben már fedél alatt volt, ekkor segélyt kértek a befejezéséhez, de nem kaptak, ezért 1851-ben újra segítséget kértek a befejezéshez. A templomnak eredetileg a szentély fölött magasodó fatornya is volt. Berendezése a 20. század elejéről származik, a patrónust ábrázoló oltárkép Kiss Lászlóné munkája az 1990-es évekből. |