| Az egyházközség rövid bemutatása: | A parókia pontos alapítási ideje nem ismert, a 17. század végén már létezhetett, egyházát 1705-ben említik. Az 1752-es kánoni látogatás során följegyezték, hogy paticsfalú templomát náddal fedték, igen régi, romos állapotú, de a szükséges felszerelésekkel ellátott, még De Camellis püspök (1690–1706) szentelte föl Szent Miklós püspök tiszteletére. A parókia önállósága a későbbiekben megszűnt, mivel az 1739–40-es pestisjárvány során a község szinte teljesen elnéptelenedett. A Kállay család telepített ide újra görögkatolikus vallású jobbágyokat, akik a 19. század elejére a lakosság mintegy 40 százalékát tették ki, ezért 1814-ben újra önállósították. Még 1794-ben Kállay Ferenc földesúr telket adományozott a közösségnek, ahol rövidesen meg is indult az új templom építése, a nagykállói esperesnek a telek megáldásakor mondott magyar nyelvű beszéde fenn is maradt. Az 1822-es egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint ez a templom paticsból épült, ikonosztázionja közepes állapotú volt. Egy 1860-ban kelt levélben a régi, vályogból épült templomot alacsony, kisszerű épületként jellemezték. Az új templom építése már folyt, a hívek 1857-ben kezdtek hozzá, téglafalai már álltak, tornya még nem volt, tetejét zsindelyezték, az építkezés 1866-ban fejeződött be. A belső festés és az új ikonosztázion 1896. április 30-ra lett kész, utóbbival kapcsolatban megjegyezték, hogy a millennium előtt tisztelegtek vele. A falfestés, a képállványterv és a vászonképek a makói Gosztincsár Ferenc munkái, az állványzat szobrászati munkáit, a faragást és aranyozást Nagy Nepomuk János készítette. 1937–38-ban külsőleg és belsőleg is renoválták a templomot, ekkor újra művészien kifestették. Az 1960-as években szintén felújították, 1965-ben a templom szentelése is megtörtént. |
