Az egyházközség rövid bemutatása: | A parókiát 1767-ben alapították. 1775-ben – korabeli összeírás szerint – a fatemplom új volt, a szükséges felszereléssel el volt látva, Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelték. 1832-ben kezdhették meg az új téglatemplom építését, amely az 1863-as tűzvészben súlyos károkat szenvedett, az újjáépítését csak 1888-ra fejezték be. 1900 körül készülhetett a kétsoros ikonosztázion. 1923-ban a düledezőfélben lévő templomot tatarozták, a tetőszerkezetét megújították. 1934-ben a belsőt is felújították, szentelése még ugyanezen évben megtörtént. 1958-ban újra a templom belső kifestését határozták el, a munkára Veress Géza festőművészt és Kolozsvári Pál iparművészt kérték fel. A külső felújítása, a toronysisak újrabádogozása 1961-ben zajlott. Az 1970-es árvíz miatt a templom vizesedése kritikus mértéket öltött, ezért 1972-ben teljes felújítás kezdődött: a belsőből kikerültek a szobrok, helyettük Szilágyi János festett a falakra művészi falképeket, a külsőt újravakolták, a szentély déli oldalán sekrestye épült, a kész templomot 1973-ban áldotta meg Timkó Imre kormányzó. 1987-ben a hajót bádogozták, majd 1994-ben újabb nagyszabású felújítás következett, amely a külsőt és belsőt is érintette. 2014-ben, jelentős pályázati támogatással, ismét az egész templomot érintő felújítás történt: új oltárt emeltek, a falfestést a képek megtartásával megújították, de a templomhajó és a szentély teljes tetőszerkezetét ki kellett cserélni.
Ura görögkatolikusai a 18. század végétől az újfalui parókiához tartoztak. Templomukat 1932/33-ban építették a Szentháromság tiszteletére. A latin kereszt alaprajzú épület bizáncias falképeit Pásztor Miklós festette. 2011-ben pályázati segítséggel a templomot felújították, a félbemaradt tornyot magasították, október 30-án Kocsis Fülöp megyéspüspök szentelte fel. 2013–14-ben új ikonosztázion készült. Önálló parókiaként működött 1962–1988 között. |