| Az egyházközség rövid bemutatása: | 1720 körül a Kállay család telepített be nagy létszámú görögkatolikus népességet a szinte teljesen elnéptelenedett községbe. A jövevényeknek a falu központjában álló, elhagyott középkori templomot is átadta, amelynek az 1747-es összeírás szerint csak a szentélye állt még, ekkor 70 görögkatolikus család élt itt. A régi épületet fokozatosan megújították, de csak egy részét tudták helyreállítani, a bizánci rítus igényeinek megfelelően át is alakították, és Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelték. Az 1780-as esperesi látogatás alkalmával feljegyezték, hogy a szentély tágas, de sötét és nedves. Oltára kőből épült, ikonosztáza háromajtós, amelynek alapképeit fatáblára, többi képét vászonra festették. A templom mellett 1765-ben emelt, négy fiatornyos fatorony állt. Az 1822-es kánoni látogatás alkalmával a templomot jó állapotúnak írják, de a teteje és falai javítást igényeltek. Ikonosztázionját réginek találták, a kántorpadok és a hívek padjai a fal mentén álltak. A 19. század első felében a nyugati homlokzat elé magas tornyot akartak emelni, amelyet aztán később sem tudtak befejezni, így sokáig még a templom melletti fatoronyban voltak a harangok. Az egyházközség liturgikus nyelve a 19. század első felében még a román volt. 1897-re készült el az eklektikus stílusú új templom, széles hajóval, magas nyugati toronnyal, a régiből csak a szentély egy része maradt meg, amelynek középkori eredetére a sokszögzáródás és a támpillérek utalnak. Baldachinos főoltárát 1904-ben készítette a Rétay és Benedek Műipari Intézet Budapesten, majd a teljes, új ikonosztáziont is náluk rendelték meg. A boltozatok és az oldalfalak falképeit Benke László festette 1960-ban.
2013-ban a belsőt részlegesen helyreállították, a munkát megelőző régészeti feltárás során a középkori templom alapjait, boltozati bordáinak töredékeit, kriptát és sírokat találtak, a szentély északi oldalán az eredeti sekrestye alapozása is előkerült. A feltárt alapfalak nyomvonalát a padlózat kövezetében jelezték. |
