Érintő – vasárnapi gondolatok Beregi István atyával

Szent István Társulati Biblia - Lukács evangéliuma - Lk 7,11-16 (szentiras.hu)

Kedves testvérek!

Két menet találkozik Naim kapujában. Az egyik menetet Jézus vezeti: vele vannak tanítványai és nagy népsokaság. Ezt a menetet a történtek fényében az élet menetének nevezhetjük. Ezzel ellentétben a másik egy halottas menet, mely kijön a városból. Egy halottas menet ez, mert egy fiatalember halt meg.

Az özvegyasszony fiát a város sok lakosa kíséri. Ez a halottas menet azért olyan fájó, mert fiatalember halt meg. Sokan sajnálják, hiszen egy fiatal előtt még ott az élet, és nyilván ez olyan ok, amely sajnálatra méltó, és nem az élet rendje szerint, idős korban hal meg valaki, hanem fiatalon, még mielőtt sok mindent kipróbálhatna és megvalósíthatna az életben. Halottas menet az ifjú miatt, de halottas menetnek nevezhető az özvegy édesanyja miatt is, hiszen Jézus korában az özvegyeknek nagyon nehéz, sanyarú helyzete volt. Ha nem volt fiúgyermeke, vagy elvesztette, akkor szolgáló lánynak számított, és ennek megfelelően bántak vele. Nem a saját családjához térhetett vissza, hanem az elhunyt férj családjában kellett maradnia, és szinte semmilyen joggal nem rendelkezett, és nehezen is tudott védekezni a jogtalanságuk ellen.

Így hát ez a halottas menet az özvegy édesanyának is halottas menet, mert magára marad, védtelenné válik az egyetlen fia halálával, és ez a sors, ami előtt áll, inkább a halál kezét jelenti, nem pedig a jövőt. Vagyis azt a jövőt, amit a gyermekével mint támasszal élhetett volna, teljesen elveszíti. Jövő nélküli, remény nélküli lesz az élete. Valószínűleg őt is sokan sajnálják, ezért is van vele nagy néptömeg. És így találkozik ez a halottas menet azzal a másik menettel.

Milyen érdekes! Ha ilyen menetet látnak, legtöbbször csendes, tiszteletteljes félrehúzódás történik, hiszen mi mást is tehetne az ember, mi más illene ilyen helyzetben.

De itt Jézus vezeti azt a másik menetet, és ez a menet ilyen értelemben valóban az életnek a menete, mert Jézus képes arra, hogy mást tegyen, mint az emberek általában. Nem egyszerűen tehetetlenül félreáll, és megadja a tiszteletet, az illemből szükséges odafigyelést.

Jézusnak megesett a szíve az özvegyen. És mivel az özvegyen megesett a szíve, visszaadja neki az életet: visszaadja a gyermekét. Olyan dolgokat tesz, amelyek megdöbbentőek az akkori ember számára. És valóban, ha belegondolunk – ha nem sokadszorra hallanánk ezt a történetet –, akkor valószínűleg ugyanúgy megdöbbentene mindannyiunkat az, ahogy Jézus odalép, megérinti a hordágyat, és rászól a fiatalra, „ifjú, kelj föl”. Ezek után a szavak után visszatér az élet a fiatalemberbe: elkezd beszélni, és Jézus vissza tudja adni őt az édesanyjának. Ezzel mintegy visszaadja ennek az édesanyának a reménységet, a boldogságot, az életet.

Milyen csodálatos, hogy Jézus minden élethelyzetben képes arra, hogy jövőt is reményt adjon az ember számára. Még abban az élethelyzetben is, amiben mi legtöbbször csak odaállunk egy másik ember mellé, és kifejezzük az együttérzésünket, Jézus képes egészen másra. És ez a csodálatos, ez benne az üzenet, az örömhír, hogy milyen jó látni, hogy Jézus mindig képes arra, hogy célt, értelmet, reményt, életet adjon az ember számára.

Valahol olvastam a következő sorokat, mintha Isten így üzenne nekünk:

Gondolj arra, hogy szüntelenül rajtad pihen a tekintetem, mert szeretlek. Ezért akarom, hogy belásd, egyetlen cél vagyok a számodra, egyetlen, akiért küzdeni érdemes, egyetlen, aki a jóságban utat mutat, egyetlen, aki a világ értelmét érthetővé teszi, akinél mindig meghallgatásra találsz. Egyetlen, akit, ha barátnak választasz, nem okoz sohasem csalódást, mert hidd el, csak én tölthetem be szeretetszomjas szívedet, és én vagyok az egyetlen, aki majd szelíden átemel a halál szakadékán.

Úgy legyen. Ámen.

Az elmélkedést meghallgathatja podcast csatornánkon, valamint a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Nyíregyházi Egyházmegye - YouTube

Szöveg: Beregi István, fotó: fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye