Az öregség ajándék – az idősek világnapját ünnepelték Kisvárdán

A Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő kisvárdai Szent Miklós Integrált Szolgáltató Központ vezetősége idős ellátottjait szólította meg, hogy közös hálaadáson és ünnepségen vegyenek részt a templomban, hiszen a hónap első napján tartják az idősek világnapját.

A nap Karaffáné Marosvári Marianna intézményvezető köszöntőjével kezdődött, majd Leleszi Tibor, Kisvárda Város polgármestere szólt az ünnepeltekhez, az intézmény ellátottaihoz, akikkel megtelt a görögkatolikus templom, s akik többféle ellátási egységből és telephelyről érkeztek, hiszen az intézményben a bölcsődei szolgáltatáson kívül idősek és demens személyek nappali ellátásával, házi segítségnyújtással, tanyagondnoki szolgálattal, jelzőrendszeres házi segítségnyújtással is foglalkoznak, tartozik a központhoz fogyatékos személyek nappali ellátása, idősek otthona és hajléktalanok átmeneti szállása is.

A polgármester beszédében sorsközösségét villantotta fel a jelenlévőkkel, hiszen éveivel immár ő is a nyugdíjas korosztály tagja lett. Arra is visszaemlékezett, hogy ezen az ünnepségen minden évben igyekezett részt venni. A jelenlévőnek megköszönte azt az életmunkát, mellyel a családért vagy a városért tevékenykedett. Mivel az idősek világnapja egybeesik a görögkatolikusok egyik Mária-ünnepével, azt kívánta a szépkorúaknak: „Szűz Mária oltalma legyen velük és takarjon be mindenkit köpenyével, szeretetével.”

Dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselő a közösség megtartó erejéről gondolkodott, s személyes visszaemlékezéseivel nagymamája – mindenki számára megfontolandó – örökségét tárta a hallgatók elé. Ő, görögkatolikus papfeleség volt és 104 éves koráig élt, halálakor 9 gyermeke, 44 unokája, 84 dédunokája és 3 ükunokája volt. 96 évesen tanult meg internetezni, s ennek segítségével tartotta a kapcsolatot a fiatal családtagokkal. Tél közeledtével arra tanította unokáit, hogy nem az az öreg, aki nem tud lehajolni hógolyót készíteni, mert fáj a dereka, vagy szédül, hanem az az öreg, aki nem tud örülni a hóesésnek.
Az idős emberek a magánytól félnek leginkább – derült ki egy alkalommal munkája során egy felmérésből. Ez a mostani rendezvény többek között arra is jó – húzta alá –, hogy tudatosítsa bennünk: nem vagyunk egyedül. Az idős embertársai számára egy rövid fohászt idézett fel: „Uram, nem a csodákért imádkozom, csak erőt adj a hétköznapokhoz”.

A köszöntőket követően a Szent György Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola tanulói szavalattal és énekkel örvendeztették meg a jelenlévőket.

Az ünnepi meghívóban Ferenc pápa szavai álltak: „Az idősek arra emlékeztetnek bennünket, hogy az öregség ajándék!” Erre a gondoltara rímelt a Szent Liturgia szónokának, Szabó Tamás pasztorális helynök atyának a prédikációja.

Évente többször – a görögkatolikus egyházban például február 2-án, Simeonra és Annára emlékezve; Ferenc pápának köszönhetően a katolikus egyházban június végén Zakariásra és Annára, Máriának az agg szüleire gondolva; és ezen az őszi világnapon is – adódik alkalmunk, hogy végig gondoljuk és felismerjük: „az öregség ajándék, hogy az idős ember a világ számára, és számunkra ajándék. Mit jelent ajándéknak lenni?” – tette fel a kérdést az atya.

Minden ember minden életkorban ajándék a másik ember számára: a születéskor érezzük leginkább, hogy a gyermek ajándék. De később is azok vagyunk kölcsönösen egymásnak. A felolvasott evangéliumi szakaszban szereplő Simeon és Anna példát adhat arra, hogyan lehetek ajándék idős életkoromban. A kérdésfelvetésre három szerepet fogalmazott meg a helynök: próféta, pap és király, s ezen szerepeket kifejtve hangsúlyozta, hogy az idős embertársunk áldás számunkra.

„Az idős ember próféta, mert a lényegesre, Istenre mutat jelezve másoknak, hogy mi az igazán fontos” – míg a fiatalabb generációban a felgyorsult életvitel jelenik meg, addig ők már tudják: minden elmúlik, az igazán fontos az Úristen – fejtette ki. „Áldott az az ország, világ, ahol a próféták közöttünk élhetnek, az örök irányadók prófétaként mutatják az Úr útját” – összegezte.

Az idős ember pap, mert imádkozik másokért, lehetőleg sokat – folytatta a második szereppel. Az Istentől időt kapott erre az, aki már nem aktív a mindennapok sürgés-forgásában, és „kapott két kezet, melyet összerakhat és imádkozhat. Családja papjává válhat, ha imádkozik gyermekeiért, unokáiért, dédunokáiért, mert a fiatalok csak szaladnak, s azt hiszik, hogy a tevékenységben van a csoda.”

Pedig az Isten nem villámok és szélvész között, hanem a szelíd csendben, a lágy fuvallatban, az odafigyelésben érkezik prófétáihoz a Biblia szerint is. „Az Isten papjai Önök, akiknek feladatuk és kötelességük, hogy imádkozzanak ezért a világért, saját szerettükért, s azokért, akikért senki más” – szólította meg idős testvéreit.

Miként Simeon és Anna: királyok is az idősek, akik Krisztus királyságában részesülnek. Ez a királyság nem evilágból való, hanem egy új, teljesebb királyság: a szeretet királysága, mely egészen őszinte, tiszta és érdeknélküli, mely építeni, jobbá tenni akar.

„Uram, add, hogy felismerjem: ajándék vagyok, ajándék az életkorom, hogy ajándékká kell válnom mások számára, mert ez az én küldetésem, és így lehetek áldás a világra. Legyek próféta, aki folyamatosan az Istenre mutat, ezzel állítom helyes irányba a rám bízottakat, a körülöttem lévőket. Úgy válhassak áldássá, hogy másokért imádkozom. Karom sajgása, lábam fájása áldozat legyen, Uram, mint a tömjénfüst a te színed előtt, amit felajánlok másokért. Én legyek az, aki a szeretet királyaként, királynőjeként azt a kincset osztom meg másokkal, hogy a szeretet örök ajándék, mely túlmutat mindenen” – fogalmazott meg a jelenlévők helyett is egy imát Szabó Tamás atya.

„Áldott az Isten, aki nekünk Simeonokat és Annákat ajándékozott!”

S hogy miért tegyen az idős ember a fentiek szerint – erre is van a Szentírásban válasz, melyre a helynök atya szintén rávilágított:

„Simeon és Anna olyat tapasztal, amit Márián és Józsefen kívül senki más nem élhet meg az Evangéliumban: oly közel van hozzá az Úristen, hogy karjaiba veheti, magához ölelheti. Kezünkből mindent lerakunk idős korunkra, kiürül karunk, mellyel addig világunk terheit cipeltük. S erre az Úr azt mondhatja: így már odaférek én is, így már ölbe vehetsz, így már egészen közel vagyok hozzád. Ez a legnagyobb ajándék” – mondta Tamás atya. S arra kérte a jelenlévőket: „tegyék sokszor térdükre, ölükbe az üres kezet, s hagyják oda megérkezni az Úristent, mert ő megerősít abban, hogy »feladatom, küldetésem van, ajándék vagyok, nekem kell a prófétaság, a papság, a királyság áldását továbbadni másoknak«.”

A szertartáson Szabó Tamás pasztorális helynök atyával az oltár mellett együtt imádkoztak házigazdaként Demkó István és Aranyics Arnold atyák, az intézmény lelki vezetői, valamint Halinda Gyula atya, az egyházmegye ökonómusa.

A templomi ünnep miroválással zárult, majd az intézmény közös ebéddel kedveskedett a vendégeknek.

Kapcsolódó:

Szolgáljuk egymást szeretetben – az idősek világnapját ünnepelték Kisvárdán

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye