„Nektek adatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait” – elmélkedés Kicsák János atyával Pünkösd utáni 21. vasárnap, a hetedik egyetemes zsinat igazhitű atyáinak emléknapján.
Szent István Társulati Biblia - Lukács evangéliuma - Lk 8,5-15 (szentiras.hu)
Krisztusban Kedves Testvérek!
„Nektek adatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait…” kezdi Jézus a magvető példázatának magyarázatát. Miközben Jézus magyaráz két dolgot nem hallunk Lukács evangélista beszámolójából: nem hangzik el, hogy ki készíti elő a talajt a magvetéshez, és az sem, hogy ki a magvető személye.
Jézus a kor embere számára érthető példázatot mond – s talán csak annak értelme marad titok –, mégis meghökkentő lehetett egy olyan magvetőről hallani, aki oly bőséggel szórja a drága és a megélhetést biztosító magvakat, hogy nem nézi hová szórja azt. Ugyan ki szórná szánt szándékkal a magokat útszélre, sziklára vagy tövisek közzé? Jézus a magvető személyét úgy mutatja be, mint Akinek gazdagsága annyira bőséges, hogy nem számít hová hullanak a magok. Vagy talán a magvető mérhetetlen bizalomról tesz tanúságot, hogy a Mennyei Atya még ott is képes termőre fordítani a talajt, ahol látszólag lehetetlen?
A hagyomány szerint a megvető személye Jézus. S ha ez így van, az Ő megváltó munkája nem lehet hiábavaló. Talán egy üzenettel állunk szemben, mely a tanítványokat munkára hívja. A feladat az apostoloknak és általuk minden tanítványnak az, hogy műveljük meg a földet. Ádámnak is ezt a feladatot adta az Isten, amikor neki adta a föld minden növényét eledelül, vagy amikor azzal büntette, hogy munkájával szerezze meg táplálékát. A föld megművelése itt a talaj előkészítését jelenti számunkra, hogy a Magvető az Ő Igéjét mindenki szívébe elvesse. Fáradságos és saját erőnkből lehetetlennek tűnő feladat ez – minden ember szívét megnyitni az Isten előtt. Nem feledhetjük azonban, hogy a mi lelkünk már termőre fordult.
Jézus nem az egész világ megművelését kéri tőlünk, csak annyit, hogy a környezetünkben szólítsunk meg 30, 60, vagy 100 embert. Ezek a számok ugyan másik példabeszédben szerepelnek, de talán világossá teszik, hogy nem lehetetlen ennyi embert megszólítani életünk során! 30, 60, vagy 100 embert elvezetni Istenhez, ez minden keresztény hivatása. Ha bele gondolunk családunk, barátaink, kollégáink szüleink gyermekeink ismerősei mennyi emberi kapcsolatot jelentenek, talán érezzük, hogy megfelelő munkával ez lehetségessé válik. Milyen munka ez? A legnehezebb: a hiteles keresztény élet megélése. Természetesen ebben nyújt segítséget Egyházunk, a szentségek, mindennapi imáink.
Azt le kell szögeznünk, s munkánknak ez felelőséget ad, hogy voltak, vannak, s lesznek, akik elvesznek minden törekvésünk ellenére. Jézus nem feltételes módban beszél a bukottakról! Napjainkban az oly divatos fogalom, a pc, a politikai korrektség egy formája egyházunkat is elérte, s ezért igen keveset hallunk annak a kényelmetlen ténynek a lehetőségéről, hogy nem fog mindenki üdvözülni. Ezért fontos komolyan venni a hitelesen megélt kereszténységet. Minden imánk, minden szentség, melyhez járulunk azt a reményt célozza meg, hogy másokkal együtt üdvözüljünk. Hitünk alapja a feltámadás és az örök élet. Erről tettek tanúságot egyházunk vértanúi, s azok, akik saját korukban hitvalló módon éltek – mint például a hetedik egyetemes zsinat szentéletű atyái, kikről ma megemlékezünk. Ők adjanak nekünk erőt, s legyenek pártfogóink, hogy mi is a Magvető hű és sikeres munkásai legyünk.
Ámen.
Az elmélkedést meghallgathatja podcast csatornánkon, valamint a különféle podcast szolgáltatóknál:
Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts
Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify
Nyíregyházi Egyházmegye - YouTube
Szöveg: Kicsák János, fotó: P. Tóth Nóra / Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye