Érintő – vasárnapi gondolatok Egri Tibor atyával

Szent István Társulati Biblia - Lukács evangéliuma - Lk 18,18-27 (szentiras.hu)

Az elköteleződés problémája

Jézus Urunk ismételten egy gazdag, földi javakkal bőségesen megáldott emberrel találkozik a mai evangéliumi szakaszban. És ahogy előre is sejthettük, ez a találkozás sem végződik „happy end”-del. Keresztény, Isten akaratát kereső és őt követni vágyó emberként bennünk is felmerülhet a kérdés, hogy miért olyan nehéz Isten hívására „igent” mondani. Hogy miért kell ismét egy vasárnap arról hallanunk, hogy egy embertársunk elbukott az utolsó vizsgán és nem tudott Jézus igazi követőjévé válni?

Kedves Testvéreim!

Azt gondolom, hogy magában a feltett kérdésben már benne foglaltatik a válasz is:

Miért nehéz Isten hívására „igent” mondani? Azért, mert nehéz Isten hívására „igent” mondani!

És nem azért, mintha az Ő követése nem adna örömöt – sőt, az igazi örömet az adja!
Nem azért, mintha Vele járni nem tenne boldoggá minket – igazán csak ez tesz boldoggá bennünket!
Nem azért, mintha Őt követve le kellene mondani valamely fontos részünkről önmagunkból –, hanem éppen Vele és általa lehetünk teljesen és egészen önmagunk!

Mindezek ellenére mégis úgy tűnik, hogy nem egyszerű a jézusi úton járni és a Szentírás példája alapján sokaknak nem is sikerül. Olyan fájdalmasan hasít emlékezetünkbe Urunk példabeszédének lakomát adó házigazdájának a felkiáltása: „Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak!” Felmerülhet a kérdés, hogy miért olyan nehéz a krisztusi út? Lehet-e rajta egyáltalán egyszerű emberként járni? 

Ha lehetetlen lenne az üdvösség útja, akkor nem jött volna közénk Jézus, hogy megmutassa: igenis lehetséges ezen az ösvényen Őt követni. Igaz, ez az ösvény keskeny. Néha nehezen járható. Gyakran nem dicsfénnyel és glóriával, hanem lemondással és kereszttel övezett. És mégis: ez az egyetlen út, amely Önmagunkhoz, a Másikhoz és végsősoron Istenhez vezet bennünket.

Ez az út az elkötelezettek útja. Akik „látták az igazi világosságot” és most már csak azt akarják követni. Akik felismerték, hogy mi az igaz és mi az, ami csak a „rozsdának és a molynak” való, és az igazit akarják választani! Azok útja, akik az „eke szarvára tették a kezüket” és előre tekintenek. Azoké, akik tudják – mert megtapasztalták –, hogy a Húsvét öröméhez gyakran a Golgota könnye vezet. Ezen az úton csak hittel, reménnyel, szeretettel és elkötelezetten lehet járni. És lehet rajta járni! Mert mindig ott van mellettünk és bennünk az, aki már előttünk végig járta a járhatatlannak tűnőt, és tudja: ez az egyetlen ösvény, ami a teljességhez, a boldogsághoz és az Üdvösséghez vezet.

Ámen

Az elmélkedést meghallgathatja podcast csatornánkon, valamint a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Nyíregyházi Egyházmegye - YouTube

Szöveg: Egri Tibor, fotó: P. Tóth Nóra / Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye