2025. április 22.

ApCsel 2,14-21

Azon időben Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát és beszédet intézett hozzájuk: »Zsidó férfiak és Jeruzsálem összes lakói! Vegyétek tudomásul és halljátok fületekkel szavaimat. Nem részegek ezek, ahogy gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van, hanem ez az, amit Joel próféta megmondott:
És ez lesz az utolsó napokban, mondja az Úr:
kiárasztom Lelkemet minden emberre,
akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak,
ifjaitok látomásokat látnak,
öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek.
És szolgáimra s szolgálóimra
kiöntöm ama napokban Lelkemet,
s prófétálni fognak.
Csodákat fogok tenni odafönn az égen
és jeleket lenn a földön,
vért, tüzet és füstpárát.
A nap sötétséggé fog változni,
a hold pedig vérré,
mielőtt eljön az Úrnak
nagy és nyilvánvaló napja.
És ez lesz:
mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

Lk 24,12-35

Abban az időben Péter fölkelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak az ott levő lepleket látta. Hazament, és csodálkozott a történteken. És íme, ketten közülük aznap egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt. Közben egymással beszélgettek mindarról, ami történt. Ahogy beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemük akadályoztatva volt, hogy fel ne ismerjék őt. Így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek egymással útközben, hogy ilyen szomorúak vagytok?” Az egyik, akit Kleofásnak hívtak, ezt mondta neki: „Te vagy-e az egyetlen jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” És mondta nekik: „Micsoda?” Ők pedig ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki próféta férfiú volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt, és miként adták főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették keresztre őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Ráadásul ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is felkavart bennünket, akik hajnalban a sírnál jártak. Mivel nem találták a testét, eljöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt állították, hogy él. Közülünk is néhányan elmentek a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.”
Erre ő így szólt hozzájuk: „Ó, ti balgák, késedelmes szívűek vagytok arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták jövendöltek! Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózestől és az összes prófétától kezdve minden írásban megmagyarázta nekik, ami róla szólt.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak, ám ő úgy tett, mintha tovább akarna menni. De erőnek erejével marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és hanyatlik a nap!” Betért hát, és velük maradt. Amikor aztán letelepedett velük, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt előlük.
Ekkor így szóltak egymáshoz: „Nemde lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és kifejtette nekünk az Írásokat?” Még abban az órában fölkeltek, és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket, akik azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, és arról, hogyan ismerték fel őt a kenyértörésben.

Szikeóta Szent Tivadar püspök

A galáciai Szikeó községből származott egy bizonyos Mária nevű kéjnőnek és Kozmasz császári követnek házasságon kívüli gyermekeként. 13 éves korában monostorba vonult, majd 18 évesen Theodosziosz anasztasziupoliszi püspök diakónussá és pappá szentelte. Ismételten megfordult a Szentföldön, ahol a hodzevai monostorban letette a nagy szerzetes fogadalmat. Visszatérve a saját monostorába, szigorú aszkézisben élt, majd Timotheosz püspök halála után Pál ankürai érsek őt szentelte föl anasztasziupoliszi püspöknek. Szent Tivadar azonban inkább az aszketikus élet felé vonzódott, s püspökként is sűrűn látogatta a különböző szentföldi monostorokat, s végül le is mondott püspöki rangjáról, hogy szabadabban élhessen szerzetesi hivatásának. Miután megfordult Konstantinápolyban is, visszavonult a maga monostorába, ahol békében halt meg 613-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!