Történt azokban a napokban, amikorra már felnőtt Mózes, hogy kiment a testvéreihez, Izrael fiaihoz. Miután felfogta azoknak nagy gyötrelmét, látott egy- egyiptomi embert, amint épp egy zsidót ütlegel, aki az ő testvérei, Izrael fiai közül való. Körültekintett jobbra és balra, és senki mást sem látott. Erre agyonütötte az egyiptomit, s elrejtette őt a homokban. Másnap is kiment, s akkor két zsidó férfit látott verekedni. Azt mondta annak, aki hibás volt: „Miért vered a testvéredet?” Az pedig így szólt: „Ki tett meg téged fejedelemnek és bírának fölöttünk? Talán csak nem akarsz engem is megölni, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit?” Mózes erre megijedt, és azt mondta: „Hogyan derülhetett ki így ez a dolog?” A fáraó is meghallotta ennek hírét, és halálra kerestette Mózest. Erre ő elmenekült a fáraó elől, és Midiám földjén telepedett le. Midián földjére érkezve leült a kútnál. Midián papjának hét leánya volt, akik apjuknak, Jetrónak a juhait legeltették. Eljöttek oda, hogy merítsenek a kútból, s így megtöltsék a vályúkat, hogy megitathassák apjuknak, Jetrónak a juhait. Pásztorok jöttek azonban oda, és elkergették őket. Mózes viszont védelmükre kelt, és merített nekik, és megitatta juhaikat. Hazamentek a leányok apjukhoz, Ráguelhez, s az megkérdezte: Hogyhogy ma ilyen hamar jöttetek haza? Azok pedig így feleltek: Egy Egyiptomból érkezett férfi mentett meg minket a pásztoroktól, és merített is nekünk vizet, amellyel megitatta a juhainkat. Ő erre így szólt lányaihoz: „Hol van ő? Miért hagytátok ott ezt az embert? Hívjátok be őt. hogy egyen velünk kenyeret!” Mózes ezután átköltözött ehhez az emberhez, az pedig Mózeshez adta leányát, Szefórát feleségül. Az asszony aztán fiút fogant méhében, akit Mózes Gersomnak nevezett, mondván, hogy jövevény vagyok idegen földön. Aztán újra fogant az asszony, és másodszor is fiút szült, akit Eliezernek neveztek el, mondván: Mert atyám Istene a segítőm, és megmentett engem a fáraó kezéből.
Történt egy napon, hogy Isten angyalai eljöttek, hogy megjelenjenek az Úr színe előtt, és velük együtt eljött a sátán is, hogy megjelenjék az Úr színe előtt. Akkor így szólt az Úr a sátánhoz: „Honnan jössz?” A sátán pedig azt mondta az Úrnak: „Végigjártam mindent az ég alatt és bejártam az egészet, most pedig itt vagyok.” Az Úr pedig megkérdezte a sátánt: „Láttad-e szolgámat, Jóbot? Mert nincs hozzá fogható ember a földön, aki ennyire ártatlan, feddhetetlen, igaz, istenfélő és minden gonoszságtól tartózkodna. Még mindig kitart az ártatlanságban, noha te rávettél, hogy mindenét ok nélkül vegyem el!” A sátán azonban közbevetette: „Bőrt a bőrért! Mert amije csak van az embernek, mindenét odaadja az életéért. De vesd csak ki rá a kezedet, érintsd meg a csontjait és a húsát! Vajon akkor megáld-e majd szemtől szembe?” Az Úr azt mondta a Sátánnak: „Nos, átadom őt neked. Csak az életét kíméld meg!” Elment ekkor a sátán az Úr színe elől, és Jóbot rosszindulatú fekéllyel sújtotta tetőtől talpig. Az pedig egy cserépdarabot fogott, hogy kapargassa magát, s a szemétdombra ült a városon kívül. Sok idő elteltével azt mondta neki a felesége: „Meddig tartasz még ki és mondogatod, hogy várok még egy kicsit a szabadulásom reményében? Íme, már az emléked is eltűnt a földről: fiaink és leányaink, az én méhem gyötrelme és fájdalma, akikkel hiába vesződtem olyan sok fáradsággal. Te magad férgek rothadásában ülsz, szabad ég alatt éjszakázva, én pedig nyomorogva egyik helyről a másikra járok, és egyik házból a másikba, csak arra várva, hogy mikor nyugszik már le a nap, hogy végre kipihenjem fáradalmaimat és gyötrelmeimet, amelyek most gyötörnek. Mondj hát valami kemény szót Istenre, és aztán halj meg!” Ő viszont rátekintve ezt mondta: „Úgy beszélsz, mint egy esztelen asszony! Ha a jót elfogadtuk az Úr kezéből, akkor a rosszat ne fogadjuk el?” S mindezek megtörténte után sem vétkezett Jób ajkaival az Úr színe előtt.
Szent Agapé, Irén és Kiónia vértanúnő
Testvérek voltak, akik Tesszalonikiben először börtönbe kerültek, majd tűzben kivégezték őket 304. április elsején (mert szent könyveket tartottak maguknál). Szenvedéstörténetük megőrizte a vértanúságuk hiteles leírását.
ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE